Nagyhöflány (németül Großhöflein) a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része.
Addig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott.^[1]
A település az Esterházy család uradalmához tartozott, annak birtokközpontja volt.

Már a középkori ábrázolásokon, freskókon, festményeken megjelenik az a Szűz Mária ábrázolás, amelyen köpenye alá fogadja az oltalmat keresőket.^[2]
„Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz. - Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Amen.”^[3]
A Mária tiszteletnek, Mária palástja alatti oltalomkeresésnek a török elleni harcok idején (is) különös szerep jutott.
„Esterházy Pál nádor is erre a felajánlásra utal imádságában: »Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében reád hagyott […] Hozzád kiáltottak őseink, és minden ínségükből kiszabadultak, mert éber szemed folyton-folyvást vigyázott örökségedre« […]”^[4]
A legrégebbi Mária-ének modern képi megjelenítése elevenedik meg Leo Pfisterer 1999. július 18-án felszentelt nagyhöflányi szobrán.^[5]
A kőtalapzatra épített, baldachinnal védett Köpenyes Madonna szobor talapzatát »Mária« feliratos kovácsoltvas ablakkal és német nyelvű, Máriához szóló fohásszal ellátott lámpás díszíti.

---