Farkas Zsuzsa művészettörténész e szoborról szóló tanulmányában olvashatjuk:
«Széll Kálmán miniszterelnök 1900-ban az országház épület-díszítésének további fejlesztéséről terveztet nyújtott be az országgyűlésnek. A program egy monumentális emlékmű felállítását célozta meg. Az elfogadott tervezet alapján szűk körű pályázatot hirdettek két művész részére, Szécsi Antal (1865-1904) és Mayer Ede (1857-1908) is elkészítettek egy-egy mintát őfelségeik emlékművéről, melyet a kiírás szerint a főlépcsőcsarnokban akartak elhelyezni. A szobrászművészeti bizottság Szécsi Antalt jelölte ki a mű megvalósítójának, majd megállapodtak, hogy a lépcsőházban az ívszerkezet a szobrot nem tudja megtartani, ezért új helyéül a kupolacsarnokot jelölték meg. A szoborcsoport új helye a kupolacsarnok kiemelt pontja volt: „körülbelül azon a helyen (áll), ahol az ezredéves díszülés alkalmából a szentkorona volt kiállítva”. Szécsi Antalnak a szobor elhelyezése miatt módosítania kellett a mintáját. (Műcsarnok 1900. 26.sz. október 2. 362.) 1904-ben hirtelen meghalt a művész, nekrológjában megemlítették ezt a készülő monumentumot is: „Király-csoport, az új parlament kupolacsarnokában, melyet még csak ezután fognak márványból kifaragni” (D.I. Szécsi Antal. Művészet 1904. 258-260.) A szobormintát Mayer Ede fejezte be, ennek alapján a gipszműről a márványszobrot Firenzébe faragták ki. (Vasárnapi Újság 1905. 19. sz. május 7.) 1908-ban Mayer Ede halálakor szintén megemlítették a művet. (Művészet 1908. 203.)
A monumentális, öt méter nagyságú szoborcsoportot a király és a királyné egymás mellett álló és kétfelé tekintő teljes alakja képezi. A magas, két méteres talapzatra állított királyi alakokat két figura egészíti ki: Hungária alakja olajágat és kisgyermeket tart a kezében a király oldalán. A királyné mellett egy allegorikus férfialak: „a nemzet ajánlja fel kard formájában oltalmát és védelmező erejét. Más értelmezés szerint a két oldalsó alak az osztrák és a magyar nép hódolatát jelképezi, a női alak a magyar, a férfi alak az osztrák népet.
(…) A belsőben a kupolacsarnok tizenhat pillérének bronzból öntött és aranyozott baldachinjai alá a honfoglaló fejedelmek, királyok és az erdélyi fejedelmek legkiválóbbjainak horgany szobrai kerültek. Erzsébet királyné és a király másfél életnagyságú fehér márványból készített művét Árpád és Szent István szobra közötti térben állították fel. A nagyméretű, impozáns mű költsége 218.080 forint volt, míg a figurális szobrászati munkák összköltsége 287.560 forint. Kiemelkedően magas összegbe került ez az alkotás, melyről korabeli utalásokat és híradásokat nem találunk. Annyi bizonyos, hogy Szécsi Antal gipszmintáját Mayer Ede fejezte be, ezt fölállították a kupolateremben az Országházban. Itt fényképezte le az emlékművet Divald Károly készülő impozáns országházi-albuma számára, mely 1906-ban jelent meg. Az 1906-os év politikai zavargásai elterelték a figyelmet e műről.» (1)

A szobor további sorsáról két műben is találunk utalást:
Az egyik Dr. Héberger Károly által szerkesztett, Műegyetem Története 1782-1967-ig című mű (2.) :
„1905-1911
A. Jónás Ödön műegyetemi rektori működése alatt költözött át az egyetem a jelenlegi, dunaparti helyére. A Petz Samu tervezte neogótikus könyvtár aulájában elhelyezésre került egy szoborcsoport, „Hódolat Ferenc József és Erzsébet királyné előtt” címmel.
Az építkezés 1906 őszén indult meg és 1909 őszén fejeződött be.
Az ünnepélyes zárókőletételt elhalasztották olyan időpontra, amikor azon a király is részt vehetett. -1910. május 25.
1946-1949
Dr. Csűrös Zoltán rektor
A Műegyetemi Könyvtár első főhivatású igazgatója Dr. Radó Aurél 14 évi munkája után 1947. Július 27-én áthelyezésre került, s állására Dr. Herpey Árpádot, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár volt igazgatóját nevezték ki. Jó elképzelésekkel látott munkához, melyet gyorsan megvalósított. Célkitűzései az olvasói forgalom korszerűsítésére irányultak. Az épület előterében a király és a királyné márvány szobrai helyén rendeztette be a kölcsönzési szolgálatot. - ahogy most is látható. Az újjáépített nagyolvasótermet az 1949/50-es tanévben nyitották meg.”

A másik pedig Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez című munkája (3.):
„Könyvtár lépcső: Hódolat Ferenc József és Erzsébet előtt, car, t. sik, Szécsi Antal. Ez a szoborcsoport eredetileg az Országház középső kupolacsarnokába volt szánva, azonban nagy súlya és amiatt, hogy a díszüléseken éppen az államfői emelvényt foglalta volna el, idekerült. Itt azelőtt Pallas Athéne állott.
Az 1950-es években az Epreskertbe, szoboranyagnak került át a szoborcsoport. A 4 szoborból szóbeli közlések alapján már csak 3 érkezett meg. Ferenc József és a katona alakja sérülten. Egyrészt a bombázások következményeként beomlott könyvtár, másrészt a szállítás eredményeként rongálódtak. Valószínűleg Erzsébet szobrának jelenlegi állapota is ezt tükrözi.”

Tehát ez a csodálatos szoborkompozíció is áldozatává vált a történelem viharainak. Farkas Zsuzsa így ír erről:

„A király és az oldalsó férfialak a diákok anyagává változott, kivéve a király bal kezét, amelyben az országalmát tartotta. Ezt a töredéket egyik szobrászművészünk megőrizte. Erzsébet királyné alakja viszont épségben átvészelte a sötét időket. Az Epreskertben a szobor a szabadban állt, ezért felülete erősen és sok helyen tönkrement, letörött az előrenyúló bal karja és hiányzik a kezéből a legyezője. Káldi Richárd restaurálta a szobrot, így régi fényében láthatjuk újra a 260 cm-es kiválóan faragott művet. Az időjárás viszontagságának nyomait letisztította a restaurátor, és megtervezte a kéz hiányzó mintáját is.” (1.)

Káldi Richárd restaurátor elmondta, hogy negyedéves hallgatóként a gyakorlati képzés keretében nagyrészt ezzel a szoborral foglalkozott. A szobron több csorbulás is volt (pl. a ruharedőkön), de kiegészítéseket csak az értelmezést segítő részeken végzett. Ilyen volt az orr, a jobb kéz a legyezővel és a bal kar. A bal kart elkészítette és márványba faragta, de nem ragasztotta fel a szállítással járó sérülést megelőzendő. A következő tanévben sajnos nem maradhatott tovább a szobor a műteremben és ideiglenesen át kellett szállítani a féltető alá.

A szobor sorsa még mindig nem dőlt el, de remélem, hogy hamarosan méltó körülmények közé kerülhet ez a hányatott sorsú Erzsébet királyné emlék is. Addig pedig tovább árválkodik a két és fél méter magas márványszobor a „fészerben”.

1. Farkas Zsuzsa: Szécsi Antal-Mayer Ede: Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt (tanulmány)
2. Dr. Héberger Károly szerk.: Műegyetem Története 1782-1967-ig című 5 kötetes műve alapján. Bp.1979.
3. Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Mérnökök Nyomdája, Bp.1939.

képek restaurálás előtt, után: http://www.erzsebetszobor.eoldal.hu/fotoalbum/szobrok-magyarorszagon/budapest---epreskert---magyarorszag