A hír az éteren keresztül jött: hat régi/új szoborral gazdagodott az Andrássy út egy épülete. Egy szálloda nyílik abban az épületben, ahol a műemléki felújításhoz kapcsolódóan pótolták a kezdetekben oda álmodott hat allegorikus szobrot. Szokás szerint köszönöm Ády-nak, aki úgy gondolta, ez engem érdekel!
Most jutottam el fotózni és azóta gondolkozom, jogos-e, hogy a forrás cikk (ugyancsak köszönöm Ády-nak) joggal nevezi-e az újra alkotott pufók fiúkat puttóknak. Én nem tenném, fontosabb a mondandójuk, az "üzenet", a puttók kicsit önmagukért pufókok és kedvesek.
Déry Attila könyvében „Konzuli palota"-ként említi az épületet, aminek tervezője Schmahl Henrik,^[2] kora nagy hírű, sokat foglalkoztatott építésze. Az építés évében különbség van az itteni és a másik két forrásban, ha minden igaz, itt ^[1] és ^[3] a mérvadó.
Ellentmondások: a rekonstrukcióról lelkesen beszámoló cikk Déry Attila építészeti topográfiájára hivatkozva írja, a kuriózum-számba menő hat új szobor eredetije Schaffer Károly műhelyében készült. Ezt én nem találtam a nálam meglévő könyvben.
A hivatkozott könyv nem tartalmaz utalást a szobrászra.^[3] Másrészt az eklektikus épületszobrászattal foglalkozó kiadvány (ugyancsak Déry A. jegyzi) nem említi a szobrokat, csak azokat a díszítő elemeket, amik 1991-ben is láthatók voltak az épületen. Ezeket az épületdíszeket kérdőjellel, hasonlóságra utalva köti Schaffer nevéhez. Akkor most honnan az infó? Létezik még Budapest építészeti topográfiája címen egy összefoglaló kiadvány, de nem tartom valószínűnek, hogy abban az egy kötetben többet tudna nyújtani a szerző, mint a kerületeket követő 3. kötet lapjain.
Abban, hogy mit "üzennek" a szobrok, tk. egyetértünk a cikk szerzőjével. A történet, amit a tény köré font, olvasható a fő-forrásban. Balról jobbra haladva:
Első helyen egy kicsit fáradtkás pillantású ifjú áll, kezében egy fogaskereket tart. Így nyilvánvalóan az ipar allegóriája.
A második figurát én lánynak nézném. Kezében egy könyvet tart, lábánál is látható néhány, ahol egy külön lefotózatlan, de lencsevégre illő bagoly kuksol. Ő a tudás, a bölcsesség képviselője.
Harmadikként mégis kölcsönveszem a cikk megfogalmazását. "...az emberi élet fonalát szövő Klóthó" ^[1] és a kapcsolódó "csavart" ld. az írásban. (Én bizony kicsit leegyszerűsítve a fonásra, vagyis a textiliparra gondoltam.) De igaz, lábánál egy méhkaptár van.
A jobboldali hármas első helyén álló fiúról Fadrusz János egy gyönyörű atlasz-szobra jutott eszembe. "...fején a kitharióni oroszlán koponyáját" hordja, jobb kezében kőrisdorongot, így a cikk írója megfogalmazásában ő Héraklész, a harciasság képviseletében.
Az ötödik figura egyik kezében egy bőségszarut tart, ő Fortuna, aki lábát egy könyvön nyugtatja. Utóbbi itt is egy "csavar", ld. a forrás cikkét.^[1]
A jobb oldalon álló ifjú lábánál egy címerpajzsot tart, amin egy svájci kereszt vehető ki – jelképezve az építtető, Haggenmacher Henrik, malomtulajdonos származását, aki Svájcból érkezett.^[1]
Egy fontos kérdés adta magát, de sajnos, nyitva is marad. Nem ismert, hogy szobrok mikor, esetleg a második világháború során, vagy azt követően tűntek el (és hogyan), az épület homlokzatáról. Egyetlen fotó-sorozat volt ismert 1890-ből, ami alapján tudni lehetett, hogy egyáltalán léteztek. ^[1] Gondolom, ezeknek köszönhető a hat szobor újrafaragása, a homlokzat korhű megújulása megtörténhetett.

---