Lajtaszentgyörgy 1622-től a herceg Esterházy család birtoka volt. A trianoni békediktátum következtében csatolták Ausztriához.
Ma St. Georgen am Leithagebirge.
Közigazgatásilag 1970 óta Kismartonhoz tartozik.^[1]

Lajtaszentgyörgy Szentháromság-oszlopa 1832-ben készült.^[2]
Az aranyszárnyas kerubfejekkel díszített felhőoszlop tetején látható a Szentháromság szoborcsoportja.
A „Kegyelem széke” (Gnadenstuhl)^[3] ábrázolásmód szerint a trónoló, tiarával ábrázolt Atya ölében tartja a megfeszített Krisztust. A Szentlelket szimbolizáló, kiterjesztett szárnyakkal lebegő galamb az Atya lábánál látható.
A kovácsoltvas lámpásokkal díszített talapzaton három pestisszentet látunk. A barlangban fekvő Szent Rozáliát, továbbá Szent Sebestyént és Szent Kajetán szobrát.
Bálint Sándor kiváló néprajztudó megállapítása szerint Esterházy Pál nádor honosította meg Szent Rozália tiszteletét, amely ésszerű magyarázatát adhatja annak, hogy egykori birtokain miért is látható annyi Rozália szobor, és kápolna. Legismertebb és leghíresebb közülük a Fraknó melletti Rozália-kápolna, ahol még a hegység is róla kapta nevét.
Bálint Sándor írja: „Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje.^[4]

Szent Sebestyén az egyik leghíresebb ókeresztény vértanú, mártíromságát Diocletianus császár idején szenvedte el.^[5] Úgynevezett pestisszent, aki a tizennégy segítőszent egyike.^[6] „Az ismétlődő pestisjárványok miatt nagyon tisztelték, mert a Zsoltárok 7,13 szerint a nyílvessző a hirtelen betegség jelképe, és Szent Sebestyén sebekkel borított teste hasonlított a pestises betegekéhez.”^[5]

Szent Kajetán nevéhez fűződik a Gyógyíthatatlanok Kórházának létrehozása, a teatinusok rendjének megalapítása.^[7]
Alakja a kismartoni Pestisoszlopon is látható. Kajetán itt kezében feszületet és Szentírást tart.
Attribútuma a kapucinusok köpenye, és a talapzaton ábrázolt lángoló szív, amely a lelki élet szimbóluma is, amelyet csak Isten ismer, „az Isten iránti odaadó szeretet jelképe”.^[8][9]
Vaskerítéssel védett, szerepel az osztrák műemlékek jegyzékén.^[2]
A talapzat vésete őrzi a restaurálás időpontját.

---