Készen jött elém szinte minden. "Követem" Barbarát, meglibbentette a témát egy fotóval. Aztán jött a cikk – igaz ezt Ády küldte már –, amiben feltárja a "Szép hölgyek háza" minden rejtélyét (mármint Barbara).
Szeretem Barbara bejegyzéseit, mert komoly munka van bennük, forrással alátámasztott kutatás eredménye.
Az építés időpontját és további adatait– pl. tervező, építtető – homály fedi. A házzal kapcsolatos első infó a környék kiépülésének idejéből 1910-ből származik, amikor a névjegyzékben Malonyay Dezső író, tanár, művészettörténész és felesége neve tűnik fel tulajdonosként. A bejegyzés az író haláláig, vagyis 1916-ig él,
Másrészt itt működött már 1913-tól a Budapest Fő- és Székesfővárosi Iparrajziskola, ami kapcsán nem kis nevek merülnek fel, művészek és mesteremberek egyaránt. Említhető még az egykor itt folyt hegedűkészítő tanfolyam, aminek vezetője Várady Gyula festőművész, hegedűkészítő mester volt és egyben hosszan a ház lakója is.
Szó esik még az épület falai közt megbújó kis múzeumról is, de Zichy gróf magánmúzeumának (alapíttatott 1901-ben) gyűjteményéről is, ami ebbe az épületbe került 1921-ben.
Minden további olvasható a tartalmas cikkben napjainkig, amikor a földszinten Kormányablak működik. Az épületben lakások találhatók, bérház.
"Érdekes intézményeire, itt tanított mestereire, a hajdan itt létező múzeumra semmi sem emlékeztet. Csak a hölgyek képei maradtak különös mementóként a régi időkből, emlékbe."
Ilyen tehát, amikor Barbara kinéz a Combino ablakából a villamos végállomásnál és ihletett nyomozásba kezd.
A hölgyek egymástól viszonylag laza távolságot tartva ékítik az épület homlokzatát. Régi, polgári idők hangulatát sugallják. Táncolnak, pörögnek, lágy anyagból készült estélyi ruháik szállva követik a mozgást, a lendületet, hölgyek mozdulatait.

---