Kedves Pál Tamás!
Engedd meg, hogy a Turul-szobor kapcsán segítségedre legyek az 1989. évi helyreállítás körülményeinek tisztázásában. Úgy vélem nem halogatható tovább, hogy a Tiszabökény - Tiszabecs - Tiszaújlak határán álló Turul-szobor ügyében az utóbbi időben megjelent téves adatokat és tudatos csúsztatásokat tisztázzam, a dolgokat helyükre tegyem, rendbe rakjam. Teljes mértékben igaza volt ugyanis Labanc Alfrédnak, amikor kijelentette, hogy „Hihetetlenül furcsa történelemhamisítás, ha a [tiszaújlaki – H.V.] polgármester a nevét adta hozzá”.
Valóban, az emlékmű 1989. évi újjáépítéséhez és újraavatásához sem Kilb József polgármester úrnak, sem a mögötte álló értelmiségi körnek, sem Tiszaújlak korábbi polgármestereinek nincs semmi köze. A korabeli kárpátaljai és magyarországi sajtó számtalanszor, részletesen és hitelesen számolt be az 1945-ben – szovjet hatóságok által – leromboltatott emlékmű 1989. évi visszaállításának körülményeiről (Kárpáti Igaz Szó, 1989. július 12., 1989. július 18., 1994. július 16., Kolhoz a Tiszaháton, 1989. július 16., Magyar Hírlap, 1989. július 17., Népszabadság, 1989. július 17., stb.-stb.).
A riportokban, tudósításokban, interjúkban leírtak lényege a következő: a Rákóczi-szabadságharc első győzedelmes csatájának emléket állító eredeti emlékmű helyreállításának ötlete és teljes megvalósítása az akkoriban messze földön híres péterfalvi mezőgazdasági nagyüzem vezetője, Bíró Andor elnök nevéhez fűződik.
Az emlékmű helyszíne, azaz a Tisza bal partja az általa mintegy harminc éven át irányított „Határőr Agrárcég-kolhoz” földterülete, a kivitelezést végző szakemberek pedig egytől-egyig a gazdaság munkatársai voltak, akik büszkén, jó magyar szívvel építették újra az emlékművet, méghozzá olyan építőanyagok alkalmazásával, hogy azt többé soha senki le ne rombolhassa!
Úgy vélem, mindannyian megérdemlik, hogy nevük első ízben a szoborlap.hu weboldalon kerüljön nyilvánosságra. Íme tehát az alapkőletételkor kapszulába helyezett okirat tartalmának részlete:
„…Az elhatározás Bíró Andortól, a Határőr Kolhoz-agrárcég elnökétől származik, és a tagság egyöntetű helyeslésére talált.
1989 tavaszán megindultak a helyreállítási munkálatok, melyek a kolhoz költségén, a kolhozi építők keze munkájával folytak.
Építészmérnök: Nagy Lajos
Brigádvezető: Berezovszkij József
Az építőmunkálatokat a kolhozi építőbrigád 11 tagú Fertősalmás-i csoportja végezte:
Csoportvezető: Kis Kálmán
Építők: Samók Kálmán, Nagy Kálmán, Komáromi Béla, Korcsánszki Ferenc, Varga József, Bányai Sándor, Illés Elemér, Taracközi Tibor, Illés András, Kenéz Gergely.
Részt vettek még a munkálatokban:
Asztalosok: Karmacsi Ferenc, Bányai Pál, Bornemisza Sándor.
Darukezelők: Marozsi János, Szakadáti Miklós
Gépkezelők, hegesztők: Béner István, Papp József, Csillag György, Gál György, Bagó Géza, Dani János.
Más munkások: Kutasi Tibor, Nagy Gyula, Váradi Mihály, Ifj. Váradi Vilmos, Nagy Lőrinc, Kis Attila”.
Őszintén remélem, hogy a honlapod segítségével ezúton közzétett fenti tények egyszer s mindenkorra kedvét szegik a történelemhamisítóknak, és mások érdemeinek elorzása helyett a jövőben megpróbálnak inkább maguk is maradandót alkotni.