Szent Lénárd „Szent Remig reimsi püspök tanítványaként azt a kiváltságot kapta a királytól, hogy hogy szabadon engedik azokat a rabokat, akiket meglátogat. „Szent Lénárd tiszteletére szentelt templomokban az imameghallgatások jeléül láncokat és patkókat hagytak fogadalmi ajándékul.”^[1]
Az alpesi országokban is kedvelt szent. A fogságban lévők, betegek, pásztorok, kovácsok, lovak és más állatok patrónusaként tisztelik.^[2]
Szent Lénárd (Leonardus, Leonárd) volutás, gyümölcsdíszítésű talapzaton lévő szobra Kismarton határában egy ligetes facsoportban áll. A Benedek-rendi szerzetesek bő ujjas habitusában, tonzúrával ábrázolt. További attribútumaként a szobron láncos bilincs, szarvasmarha és madarak láthatók.
Elmosódott feliratait, az állíttatás időpontját nem sikerült megfejteni, ebben az osztrák műemlékek jegyzéke sem segített. Az oszlop hátulján egy 1859-es (?) évszám az akkori javítás, restaurálás dátumát őrizheti.
A VI. század közepén élt remete, megelőzte a fogolykiváltó trinitáriusok tevékenységét, ugyanis a fogolykiváltó szerzetesrend a 12. században kezdte meg működését.
„A török harcok idején utat találtak Lengyelországba és Ausztria-Magyarországba is: 1688-ban Bécsben, 1693-ban Kollonich Lipót esztergomi érsek támogatásával Illaván telepedtek meg. Magyarországon összesen 9 rendházuk működött Sárospatakon, Pozsonyban, Nagyszombatban, Komáromban, Gyulafehérváron, Egerben, Illaván, Óbudán (Kiscell) és Budakeszin (Makkosmária).^[3]

---