Rég volt már, amikor a Trash Art bemutatóra igyekeztem, hiszen a program rég lezárt. 2017-től rendre Gödöllőn kezd a szoborpark, "az újrahasznosítás nagykövetei... a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál nagysikerű kísérőrendezvénye". A bemutatott alkotások szobrok, ill. manapság egyre inkább installációk.
Az idei téma: „Magyarország vadjai” – bár nyilvánvalóan meglehetősen rugalmas értelmezésben – az anyagok sokszínű alkalmazásával Erről, az előzőekről és a kapcsolódókról honlapjukon lehetett olvasni. Az viszont most már a jövő évi előkészületek jegyében működik, így a korábbi, itt készült műlapokra támaszkodom.. ^[1]
A rendezvényen felvonultatott alkotásoknak számtalan üzenete van. A kezdetekkor, de sokszor ma is, már maga, a felhasznált anyag szerepet játszott, de természetesen a megformálás, a gondolat is fontos. Így egy egyre inkább tért hódító mozgalomról van szó, ami beférkőzött a művészetekbe.
Demeter László, aki a legtöbb alkotással érkezett, elhozta korábbi, autógumiból készült szobrait is, de az azóta az anyagok terén folytatott kísérletei eredményeit is. Technikájáról olvasom: állatszobrai készítésekor először egy fém vázat hoz létre, erre építi a héjat – így ad teret az anyaggal való kísérletező kedvének.^[2] Újdonságnak mondhatók fű- és drótszobrai.
A teknősbéka, "realista' színeivel sem igazán fotogén. Az alkotás jól mutatja a mozgásában nem túl előnyös adottságokkal rendelkező hüllőt. A Wikipédia meglepő indítása szerint rendjükben "kihalt és létező fajaik egyaránt vannak". Családfájuk 300 millió évre vezethetők vissza. Mint tudjuk, jellemzően igen hosszú életűek, Jellegzetességük a csontos páncél.
Más megközelítésben, veszélyeztetettségüket, vagy a rájuk váró jövőképet tekintve is változatos képet mutatnak. Ajánlom a National Geographic cikkeit, amik széles áttekintést adnak a témában, ill. megmentésük érdekében tett lépésekről.^[4]

---