A falunak a középkorban is volt már temploma, ám az később a görögkatolikusoké lett. A 18. század végétől Kállay Miklós szabolcsi alispán uradalmi magtárából épített kápolnát használtak a hívek annak 1825-ben történt leégéséig. Majd az üresen álló paplak lett a szükségkápolna. Az 1928-ban önálló plébániává vált egyházközség új templom építésébe kezdett, amelynek fő támogatói Kállay Miklós volt miniszterelnök és Gróf Wolkenstein Oswald, itt élő nyugalmazott császári főtiszt voltak. Végül Jánky Géza nyíregyházi építész tervei alapján felépült a neoklasszicista templomépület, amelynek tornya a hajó oldalánál kapott helyet, rajta pedig a nagykállói Kállay-család címerével. A vörös mészkőből faragott címer egyik változata lehet a Kállay-címernek.^[1] A templom belsejében emléktábla is említi a Kállayak kegyúri voltát: "Isten dicsőségére emelték e templomot 1934. évben nagykállói Kállay Miklós kegyúr nemes lelkű adományával Losonczy Géza rk. plébános".
A templom felszentelése Nagyboldogasszony tiszteletére történt 1934. november 3-án Kriston Endre püspök által.^[2]
A címeren a belső pajzson két szív található rajtuk egy hal (viza?). Ezt egy keresztes pajzsot tartó, farkába harapó sárkány fogja közre, amely fölött korona és szintén egy hal figurája látható. A címer alatti felirat: "IN ASPERIS ET PROPERIS" - jó- és balsorsban egyaránt - a Kállayak körcímerén is olvasható, illetve a Szent Korona Társaság régi jelmondata is.^[3]

---