A mai település Répcevis, Káptalanvis és Nemesvis egyesítésével jött létre. (1928.)
A két nevet a település I. világháborús emlékművének felirata is őrzi.

Főtisztelendő Kozmár Pál síremlékét a káptalanvisi temetőben, sajnálatosan megrongálódott állapotban találjuk.
Felirata:
„A győri növendékpapság kiérdemesült lelki igazgatója. Született: 1795. június 30. Meghalt 1866. március 30. Nyugodjanak porai békében!”
Életéről olvashatjuk:
„A szentségek hét száma cz. czikket írt; mint első éves theologusnak az Egyházi Tárban is jelent meg dolgozata.
Kézirati Jegyzőkönyvben összegyűjtötte mindazon adatokat, melyek elődeinek és a plébániai templomnak multjára vonatkoznak; adatai 1845-ig meglehetős gyérek (időjárás, termés, egészségi állapotok, politikai események); ebből: Az 1848–49. szabadságharcz vármegyénkben cz. naplójegyzeteket Németh Ambrus közli a Sopron 1897. 22. és köv. sz. A Jegyzőkönyvet Widder Cyprián őrzi s folytatja a bejegyzést.”^[1]

Emlékezést írt az 1848. október 11-én, Nemesvis és Salamonfa között vívott csatáról, melyben életét vesztette Hejdéri Devics János honvédtüzér hadnagy is. Sírja a nemesvisi temetőben található.^[2](visszaküldött műlap)

Síremléke a soproni Mechle kőfaragó műhelyben készült.
Domborműves ábrázolásai: a papi rendre, szolgálatra utaló Szent Biblia, rajta a kehely és ostya -Eucharisztia- és egy angyal, őrangyalunk, aki egész életünkben elkísér.^[3]
A síremléket díszítő megfeszített Krisztus ábrázolás letörött.

---