Makfalvi Dózsa György "(Dálnok, 1470 körül – Temesvár, 1514. július 20.) régi székely nemes család, a háromszéki dálnoki lófő-család sarja, végvári vitéz, az 1514. évi magyar parasztfelkelés vezetője." ^[1]

A Dózsáról elnevezett kis téren eredetileg egy kopjafa hirdette a kivégzés helyét, bár ezt többen vitatják, egyesek szerint a Béga másik partján állt a "tüzes trón".
A parasztvezér hatalmas szobra legalább három méter magas, kicsi beton talapzaton áll, elöl a román név és a kivégzés évszáma olvasható. A monumentális bronz alkotás uralja a teret, katonaruhában, vállán kacagánnyal ábrázolta a hadvezért a szobrász. Jobb kezében hatalmas kardot fog, melyen támaszkodik, térdét kissé megrogyva tartja. Arcát kemény vonásokkal formázta a művész. A szobor jobb alsó részén, közel a talapzathoz olvasható az alkotói szignó és az öntés dátuma: 1977.
A szobrot titokban éjjel állították fel, nem volt avatása, de lehet hogy ez is csak egy városi legenda. ^[2]

A szobor kalandos történetéről olvashatunk a forrásból.

"A Magyar Népi Szövetség országos kongresszusának valamennyi küldötte részt vett a kopjafa ünnepélyes leleplezésén. Pár esztendővel később, ameddig a Magyar Népi Szövetség működését eltűrte és megengedte, az egyszer nyíltabban nacionalista színezetet öltő romániai kommunista vezetés, országos pályázatot írtak ki Dózsa G­­yörgy impozáns­­ méretű, "méltó és mélységesen realis­ta" szobrának megalkotására. A pályázaton több bánsági, erdélyi és bukaresti szobrász vett részt. A bíráló bizottság a Temesvárott született és nevelkedett Szobotka András alkotását minősítette a legsi­kerültebbnek, a legjobbnak. Szobotka András, aki a pen­nát is könnyedén forgatta s egy időben a Szabad Szó munkatársa volt, a negyvenes évek végén versben is adó­zott Dózsa emlékének...A szakmai és politikai zsűri meghozta ugyan döntését, az emlékmű kivitelezésére azon­ban már nem került, nem kerülhetett sor... " "Nem volt arra idő és lehetőség, hogy újabb pályá­zatot írjanak ki az emlék­műre. Valakinek eszébe jutott Szobotka András pályaműve, amely valahol a Képzőművé­szeti Alap raktáraiban poro­sodott. A Bukarestben élő szobrászművész előszedte a régi gipszmaketteket, s el­készítette két eltérő beállítás­ban Dózsa szoboralakját. A Dálnokon felállított Dózsában a bátor, a lendülettel előtörő, a mindenre elszánt parasztvezér alakját mintázta meg. A Temesvárott az egykori kopjafa helyén fölállított egész alakos, fegyvert és harci öltözetet viselő szobor alak a magába szálló, a bukás tényét immár tudomásul vevő, a befelé forduló, az önelemző, középkori hadvezért örökíti meg, kifejezi ércformákban..." ^[3]

---