Tudva, hogy emléktáblákat fotózok, egy ismerősöm tavaly nyáron megemlítette, hogy a Budavári Önkormányzat hamarosan avatni fog egyet a Nap-hegyen is, egy méltatlanul elfeledett, gyakorlatilag ismeretlen irodalmár emlékére. Pár napra rá pontosítottuk az időpontot és a helyszínt, valamint az irodalomtörténész nevét. Sajnos, az avatáson nem tudtam részt venni, csak szeptember végén jutottam el a helyszínre. Elkészítettem a fotót a Wikimedia részére, s amikor adatokat kerestem hozzá, meglepődve tapasztaltam, hogy a KöztérKépen sem szerepel még...

Őszintén bevallom, Dienes András neve nekem sem sokat mondott, amíg utána nem olvastam a Wikipédiában, s más helyeken. Pedig nem egyszerű, inkább regénybe vagy filmvászonra illő sors jutott neki osztályrészül.

Kassán született, Szegeden érettségizett, újságírónak készült, de szülei kérésére a honvédtiszti közigazgatási főiskolát végezte el. 1928-ban avatták tisztté, s mint gazdász a honvédség, majd a csendőrség állományában teljesített szolgálatot.^[1] Hivatásos karrierje mellett szépirodalommal foglalkozott: rendszeresen jelentek meg novellái, regényei; 1942–1944 között a Magyar Katonai Írók Körének titkára volt. A nyilas hatalomátvétel után nem esküdött fel a nemzetvezetőre, illegalitásba vonult, s részt vett a nemzeti ellenállásban. Felhasználva csendőrruháját, életeteket mentett – tanú rá Illyés Gyula, Várkonyi Zoltán, Major Tamás, Gobbi Hilda és még jó páran. 1945 januárjában egy németek ellen vívott tűzharcban súlyosan meg is sebesült.^[2][3]

A korábban történeti helyszíneket személyesen bejáró, legendagyűjtő, ismeretterjesztő cikkeket író, s előadásokat tartó történelemtanár háború utáni sorsa – sajnos – tipikusnak mondható: a demokratikus rendőrség egyik újjászervezője, a szervezési szabályzat megszerkesztője, majd anyagi vonalon, ezredesi rendfokozatig jutva, belügyi főosztályvezető. Többször kérvényezte leszerelését, de munkájára 1950 végéig égető szükség volt. Ekkor végre elengedték, s az MTA főállású irodalomtörténészeként dolgozva elkészítette egy létesítendő Petőfi Intézet tervét.^[2]

1951 nyarán koholt vádak alapján elítélték, 1955-ben amnesztiával szabadult, ám szakmájába nem térhetett vissza; filmnyomó textilmunkásként dolgozott. 1957-ben rehabilitálták, ettől kezdve haláláig az Irodalomtörténeti Intézet tudományos kutatójaként nagyarányú Petőfi-kutatásokat végzett, s azok eredményeit felhasználva kezdett bele egy új Petőfi-életrajzba, amelyet azonban befejezni már nem tudott. Könyveket, hangjátékot és filmet írt írt Petőfiről, s egy hadtörténeti regényt az 1848–49-es szabadságharcról Négy nap címmel (Bp., 1961).^[4]

1962 nyarán az MTA balatonalmádi üdülőjébe utazva a vonaton ellopták táskáját a Radnóti Miklós halálának körülményeiről szóló kutatás teljes anyagával. Az eset annyira megviselte, hogy pár nappal később szívinfarktust kapott és 57 évesen elhunyt.^[1]

Az emléktábla-állítást annak a háznak a lakói kezdeményezték, ahol 1957-től haláláig élt és dolgozott. A beterjesztett javaslatot a Budavári Önkormányzat 2020. október 22-i ülésén hagyta jóvá, s bízták meg a tábla elkészítésével Gábor Emese Anna képzőművészt.^[2]

Az elkészült bronz dombormű a képzőművész által alkotott szóval „lélekszobor”, azaz – mint elmondta – nem csak egyszerűen Dienes arcvonásait igyekezett ábrázolni, hanem – miután hónapokon át tanulmányozta és megismerte a mű alanyát, életét, s munkáját – azt is belefogalmazta, amit a személyiség képviselt. Jobb oldalon az egyik dimenzióban, domboralkotásként látható maga az irodalmár, balra pedig Petőfi és Radnóti, egy másik dimenzióban ábrázolva, immár nem domború megmunkálásban, hanem karcolva; ily módon érzékeltetve, hogy ők valójában Dienes gondolataiban élnek, lebegnek.^[5] A két témát a tábla szélén futó, kiemelkedő perem fogja össze.

A kb. 80 x 60 cm-es bronz domborműves emléktábla jobb alsó sarokban olvasható Gábor Emese Anna szignója. A tábla felirata:

E HÁZBAN ÉLT
DIENES ANDRÁS
1904–1962
ÍRÓ ÉS IRODALOMTÖRTÉNÉSZ
PETŐFI ÉS RADNÓTI KUTATÓ

Felavatására 2021. július 7-én 11 órakor került sor az önkormányzat vezetője, az alkotó művész, Dienes András leszármazottai és a ház lakói jelenlétében.^[5]

---