Loretto (Lorettom) a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része.
Addig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott.^[1]
A település és a búcsújárótemplom története összefonódik.
Stozingeni Rudolf a település kegyuraként 1644-ben olaszországi, lorettói útja után elkészíttette az olasz Fekete Madonna másolatát és a szobornak megépíttette a lorettomi kegykápolnát.
A törökök pusztítása után 1707-ben Esterházy Pál építtette újra az épületegyüttest, azaz a kápolnát, a templomot és a kolostort.
A templomot körül ölelő védfal mellett látjuk Árpád-házi Szent Erzsébet kútja felett a szent 1890-ben épített egészalakos szobrát.^[2]
Alamizsnálkodás közben, Szent Ferenc harmadrendjének habitusában ábrázolt, amint az elesetteket vízzel és kenyérrel (lábánál kenyeres kosár) segíti. A kenyeres kosár mellett látni szent Erzsébet legjellemzőbb attribútumát, a rózsát.^[3]
„Az ifjú grófné pedig nagy határozottsággal és körültekintéssel cselekedni kezdett; a vár alatt ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást. Gyakran saját kezűleg osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. Eladta ékszereit és drága ruháit, gyapjút szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segédkezett, és méltó temetést adott az elhunytaknak.”^[3]
A kútházban kovácsoltvas díszítmény a vízhordó eszközök tárolására szolgál.
A szobor elhanyagolt állapota ellenére is szépséget sugároz.

---