Loretto (Lorettom) a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része.
Addig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott.^[1]
A település és a búcsújárótemplom története összefonódik.
Stozingeni Rudolf a település kegyuraként 1644-ben olaszországi, lorettói útja után elkészíttette az olasz Fekete Madonna másolatát és a szobornak megépíttette a lorettomi kegykápolnát.
A törökök pusztítása után 1707-ben Esterházy Pál építtette újra az épületegyüttest, azaz a kápolnát, a templomot és a kolostort.

A bazilika előtti diófaligetben áll a Fájdalmas Anya szobra, amely a 18. század első felében készült.^[2]
„Mária szeretetből osztozott Fia szenvedéseiben, végig kísérte keresztre feszítését, részt vállalt áldozatában.” ^[3]
A korpusz nélküli kereszt felirata hirdeti Pilátus szavait: INRI, azaz „Iesus Nazarenus Rex Iudeorum, 'Názáreti Jézus a zsidók királya' (vö. Jn 19,19-22).”^[4]

Talapzatán három reliefet látni:
- Az imádkozó Krisztust az olajfák hegyén.^[5]
- Assisi Szent Ferenc elmosódott alakját.^[6]
- A tisztítótűzben szenvedő lelkeket.^[7]

Mária fájdalma kimondhatatlan. Amely mégis érzékeltetheti, az a Stabat Mater Dolorosa kezdetű, eredetileg latin nyelvű himnusz, amely zeneszerzőket is megihletett. Babits Mihály fordításában így szól egy részlete:
„Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal vereték.
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
míg kiadta életét.
(…)
Fiad sebe sebesítsen!
Szent keresztje részegítsen
és vérének itala.
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az ítélet napján, kérlek,
te légy védőm, Szűzanya!

Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
anyád által, Krisztusom!
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja
a pálmás paradicsom!”^[8][9]

---