Zalabéren máig több XVIII., XIX. és XX. századi homokkő szobor, síremlék fennmaradt. Ezek állapota igen változó, a teljesen felújított szobroktól a már csak darabjaiban rekonstruálható díszes síremlékig.
Az iskolával szemben álló Szentháromság-szobor ma még, bár korlátozottan, de egységben látható. Két magas, sűrű tujafa között áll a szobor, mely műemléki védelmet is élvez. A XVIII. század végén emeltette a zalabéri Horváth Nepomuki János. A műemlékvédelmi jegyzék így említi a szoborcsoportot:
" A település főútvonala mellett, négykaréjos, áttört motívummal díszített kőkerítéssel körbevett területen, kereszt alaprajzú talapzaton, kettős volutával alátámasztott posztamensen álló oszlop, tetején Szentháromság szoborcsoporttal. Az oszlop két oldalán két, attribútumok nélkül álló szent." ^[1]
A két szent, két asszony, talán Mária és Mária Magdolna. A díszes oszlop tetején a Szentháromság ábrázolása még kivehető, de egyrészt a növényzet miatt takarásban van, másrészt a homokkő mállása miatt már erősen sérült. A Fiú attribútumaival jól látható, az Atya sérült, hiányos, a Szentháromságot ábrázoló galamb pedig szinte teljesen eltűnt mára.
Az egész szobor erősen meg van dőlve, több helyen sérült, repedezett a szerkezet. Ha nem újítják fel hamarosan, akkor talán már néhány év múlva összeomlik ez az értékes és kivitelezésében is igényes alkotás.

---