A komáromi szerb temetőt az 1974-ben felszámolták. A síremlékek közül többet átvittek a görögkeleti templom kertjébe. Közéjük tartozik a Domonkos Jánosnak és testvérének, Domonkos Sándornak állított is.^[1]
Jókai Mór "Az arany ember" című regényének főhősét Timár Mihálynak hívják. Ő azonban nem más, mint Domonkos János komáromi gabonakereskedő és táblabíró.
Temetésén kisgyerekként Jókai maga is részt vett. Ezt a regényben is megemlíti:
"Ábécetanuló gyermek voltam akkor, mikor annak a gazdag úrnak a temetésére kirukkoltattak bennünket, akiről később azt beszélték, hogy talán nem is halt meg, csak elbujdosott; a nép azt hitte erősen, hogy Timár még él, és valamikor ismét elő fog jönni."^[2]

Domonkos János és testvére, Sándor egymáshoz közeli időpontban haltak meg, sírfeliratuk is közös:
"E SÍRBOLTBAN NYUGOSZNAK
A TESTVÉRI SZERETET ÉS HÍVSÉG RITKA PÉLDÁI
TEKINTETES NEMZETES VITÉZLETT
DOMONKOS JÁNOS ÚR
TEK.: NS: KOMÁROM VÁRMEGYE TÁBLA BÍRÁJA
SZÜLETETT 1768. JANU: 3-KÁN, MEGHOLT 1833. SEPT: 27-KÉN
ÉS TEKINTETES NEMZETES VITÉZLETT
DOMONKOS SÁNDOR ÚR
TEK: NEM: BEREGH VÁRMEGYE TÁBLA BÍRÁJA
SZÜLETETT 1788. FEBRU: 7-KÉN, MEGHOLT 1834. MART: 13-KÁN"

A talapzaton egy gyászoló nőalak szobrát látjuk, előtte egy lehajtott fejű kisangyal áll lefelé fordított, kialvó fáklyával.
Felettük - külön táblán - a következő felirat olvasható: " A fáklya kialszik. az élet eláll, új lét virrad a sírok álmainál."

A síremléket a talapzat másik oldalának felirata szerint Domonkos Sándor felesége, Both Ágnes 1835-ben emeltette "szeretve tisztelt bátyjának" és "felejthetetlen jó férjének".
Az "Okos szorgalom, takarékosság, hívő gazdálkodás — a bő áldások hármas forrása, tulajdona, ékessége. címere volt az itt szendergőknek, kiket életükben a szeretet s vérség összekötött. E közös sírban ölelik egymás hamvát.“
Both Ágnes neve alatt ott szerepel Domonkos Sándor gyermekeinek neve is: Julianna, Lídia, Katalin és Teréz. Teréz - Erzsi néven - egy másik Jókai regénynek, a Tengerszemű hölgynek a szereplője. Férjét megölte, ezért életfogytiglani fegyházra ítélték, Márianosztrán halt meg.^[3]

A sírkő hátoldalának feliratai és címer-ábrázolása 1883-ban vagy az azt követő években készültek. Valószínűleg akkor, amikor az 1883-ban elhunyt özvegy Bossányi Rezsőné született Domonkos Katalin (Domonkos Sándor lánya) nevét is felvésték a kőre.
A hátoldalon legfelül az "angyalos magyar" címer látható, alatta Vörösmarty Mihály "Magyarország címere" című epigrammájának első két sora szerepel:
"Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,
Téridet országos négy folyam árja szegi"^[4]
A vers 1832-ben íródott, de a címer csak 1874-től volt használatban.^[5]

A síremléket régóta a magyar irodalom egyik emlékhelyeként tartják számon. Rab Gusztáv a Pesti Napló 1930. április 20-i (vasárnapi) két oldalas cikket írt az "Arany emberhez" kapcsolódó komáromi hagyományokról. A síremlék akkor még az eredeti helyén állt. (Lásd: archív kép.)
"Egyetlen nagy és feltűnő síremlék van csak a ráctemetőben. Az Aranyemberé. Majdnem három méter magas sírkő emelkedik az Aranyember családi kriptája fölött. A sír nemrég beomlott. Ezért kellett közadakozásból rendbe hozni az Aranyember sírját, A kripta vasajtaja ma is csak egy arasznyira látszik ki a sír alján.'Négy zöld tulyát ültettek a sír négy sarkára."^[6]) (A cikkben említett kriptát 2019-ben felújították.^[7])
A síremlék frontoldala nagyon közel van a falhoz, ezért nehezen fényképezhető.

---