Amikor először megnéztem ennek a síremléknek az adatait a Budapesti Negyed jól ismert kiadványában, nem találtam jegyzett alkotót. 2018-ban azonban a Nemzeti Örökség Intézete gondozásában megjelent az a kiadvány, ami sok-sok új információt tartalmaz, így ennek a síremléknek kapcsán is.
Szabó József (1874–1937) "fogorvos, szájsebész, egyetemi tanár, klinikaigazgató" ^[1][2], "dékán, a Nemzetközi Stomatológiai Egyesület elnöke" ^[2] volt, akit eredetileg a 42-es parcellában temettek el.^[2] Származásáról, életútjáról bővebb információk találhatók a Semmelweis baráti kör honlapján. "...Tagja volt számos külföldi (francia, belga, német, amerikai, angol stb.) fogorvostársaságnak, és a Journal of Dental Research szerkesztőbizottságának..." ^[3] Kitüntetéseit, főbb műveit is sorolja a cikk.
A stomatológiai klinika" tragikus hirtelenséggel elhunyt igazgatóját" 1937. május 19-én "nagy és bensőséges részvéttel" temették. A ravatalt a temérdek koszorú mellett az annak lábánál bársonypárnán elhelyezett kitüntetések borították, míg a halottasház előtti teret ellepte a gyászoló közönség: barátok, tisztelők, tanítványok, betegei.
A Szent István Akadémia nevében elhangzott beszédből: "...hangsúlyozta azt a harmóniát, amely Szabó József egyéniségében a hit és tudomány között megvolt. Mélységes hite tette őt a legjobb szülővé, a leglelkiismeretesebb orvossá, a közéletben mocsoktalan tógájú vir integer-ré. Ez a hit volt rugója élete számtalan jótettének, amelyek elkísérik őt a síron túl is..."^[4]
A síremlék készítésének ideje nem ismert. Leírást sem találtam róla, épp csak megemlítik a szobrász méltatásával foglalkozó cikkben (kapcsolódó). A parcella zsúfolt, mégis kifehérlik a két alakos síremlék. Szemben Krisztus alakja áll, bal kezében pásztorbottal, jobb kezével felfogja, tartja a gyenge, összecsukló távozót, segítve őt az előtte álló úton. Mögöttük egy kereszt erősíti a jelenet üzenetét.

---