Loretto (Lorettom) a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része.
Addig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott.^[1]
A település és a búcsújárótemplom története összefonódik.
Stozingeni Rudolf a település kegyuraként 1644-ben olaszországi, lorettói útja után elkészíttette az olasz Fekete Madonna másolatát és a szobornak megépíttette a lorettomi kegykápolnát.
A törökök pusztítása után 1707-ben Esterházy Pál építtette újra az épületegyüttest, azaz a kápolnát, a templomot és a kolostort.
A bazilika előtti ligetes park keleti oldalán áll az 1734-ben készült Szentháromság-oszlop.^[2]
A hatszögletű díszített oszlop tetején látható a Szentháromság szoborcsoportja.
A Szentlelket szimbolizáló kiterjesztett szárnyú galamb az Atya és Fiú alakja felett, középen, dicsfényben lebeg.
Az Atya bal kezében királyi jelvény látható, jobbjával áldást ad, és egyben a Szentlelket jelképező felettük lebegő galambra mutat.
A Fiú a világot megváltó Szent Kereszttel ábrázolt.^[3]

A talapzaton szentek életnagyságú szobrai állnak. Közöttük kerubfejes díszítés látszik.
Az osztrák műemléki jegyzékben szereplő Szent Antal helyett véleményem szerint Szent Józsefet látjuk a gyermek Jézussal.^[4] Mellette Szent Flórián és Nepomuki Szent János alakjai attribútumaikkal ábrázoltak.
Szent Flórián római katonaruhában, amint dézsából vizet önt az égő házra.
Nepomuki Szent János főpapi ruhában, fején birétummal karján a korpusszal díszített feszületet tartja, amely alatt a vértanúknak, a mennyországba való győztes megérkezőknek járó pálmaágat látni.
Szerepel az osztrák műemléki jegyzékben.^[4]

---