Talán már 3-4 éve annak, amikor egy fényképet kaptam erről az alkotásról. Látható rajta, hogy egy lépcsőfordulóban került elhelyezésre, azonban a fotó hátoldalán lévő felirat szerint a pécsi Orvostudományi Egyetemet ékesíti. Sajnos ez az információ tévesnek bizonyult; tavaly februárban az egyetemi tv munkatársaival végigjártuk a régi épületeket, több követ is megmozgattunk, de senkinek sem volt ismerős sem a kompozíció, sem a lépcsőház illetve lépcsőkorlát. Elengedtem...

Jó 1,5-2 hónappal ezelőtt NofreT hívta fel a figyelmemet két régi újságcikkre, ezúton is köszönet érte. Éreztem, hogy a pécsi keresés zsákutca, de álmomban sem gondoltam volna, hogy az ország másik felébe került elhelyezésre. Mivel nem mindenki rendelkezik Arcanum előfizetéssel és érdekes információkat tartalmaznak a cikkek, úgy gondoltam szinte teljes egészében közlöm tartalmukat:

"Az igazgató meglátta a kerámia-faliképet és fejébe szállt a vér. Nagyon nagyon nem tetszett neki a kép. Levelet írt a Képzőművészeti Alapnak, közölte tiltakozását, és célzott arra, hogy a képnek onnan el kell tűnnie.
A Képzőművészeti Alap lektorátusa bizottságot küldött a helyszínre, megállapítani, helytáll-e az igazgató véleménye, jogos-e haragja. A bizottság április 24-én már elkésett. A kerámiaképet a földön találták, a lapok egyharmadrészét összetörten.
A kerámiaképet többnyire keményvakolatba ágyazzák, onnan kiszedni törés nélkül, alig lehet. A kép tehát a földön hevert.
A bizottság természetesen nem örült, de tagjainak nem szállt fejükbe a vér. Visszajöttek, jelentették az esetet. A Képzőművészeti Alap vezetősége megvizsgálta a kerámiakép előtörténetét.
Az első vázlat 1:5 arányban készült, a szakemberekből (művészek, építészek, lektorok), álló zsűri jónak tartotta és elfogadta.
A második vázlat 1:1 arányban agyagból készült, a szakemberekből és a Tiszavidéki Vegyikombinát budapesti szakértőjéből álló zsűri jónak tartotta és elfogadta.
Ezután a művész elkészítette a művet, a szakemberekből álló zsűri megtekintette és a jegyzőkönyv szerint: „egyhangúlag átvette, megállapította, hogy igen komoly művészi kvalitású és ezért a maximális honoráriumot állapította meg”.
A kerámiakép, Majoros János munkája, ezután helyére, a Tiszaszederkényi Központi Laboratórium lépcsőházának falára került.
Nem sokáig volt ott. Arra járt az igazgató, dr. Fodor György és meglátta."^[1]

Hetekkel később - 1963. október 26-án - megjelent egy újabb újságcikk:

"Lapunk idei, október 5-i számában „Az igazgató és a kerámiakép” címmel glossza jelent meg a Tiszai Vegyikombinát központi laboratóriumából eltávolított kerámiaképről. Ebben a glossza írója — külső munkatársunk — helytelenítette a zsűri által jónak és felállításra alkalmasnak ítélt műalkotás levételét, többek között azt állítva, hogy arról nem lehet fényképet készíteni, „mert teljesen tönkrement”. Ez utóbbi állítása — mint azt a szerkesztőségünkhöz dr. Fodor György igazgató aláírásával érkezett válasz, valamint a mellékelt MTI-foto tanúsítja — nem áll helyt.
Ez a sajnálatos tévedés azonban semmiesetre sem érinti a glossza tényét. Az üzem igazgatója a mi megítélésünkre bízza, döntsük el vajon a fotón látható mű alkalmas-e az új vegyipari nagyüzem laboratóriumának a díszítésére. Véleményünk szerint igen, modern formanyelve jól illeszkedik a korszerű építészeti környezetbe. Levételét tehát semmiképpen sem ítéljük jogosnak. A közszemlére tárt műalkotásokat a törvény védi; a kivitelezésig az üzem vezetőinek módjuk volt megtenni az észrevételeiket, a felállítása után csak önkényes, jogtalan eljárással távolítható el a mű. Álláspontunkat továbbra is fenntartjuk, megtoldva azzal, hogy ha Majoros János kerámiaképe — cikkünk állításával ellentétben— ép maradt, illő volna mielőbb visszahelyezni a helyére." ^[2]

Hogy végül mi lett a végleges sorsa a kerámiaképnek arra sajnos nem tudom a választ, több újságcikket nem találtam a témában. A szövevényes - majd 60 évvel ezelőtti - történettel megkerestem emailben a Tiszai Vegyi Kombinát jogutódját, de egyelőre semmilyen visszajelzést nem kaptam.

---