Tősgyökeres székesfehérváriként eddig úgy éreztem, hogy meglehetősen jól ismerem szülővárosom, de magam is meglepődtem azon, hogy a Szekfű Gyula utca elején lévő egykori SZMT-székházban nemcsak - a mai napig látható - Benkő Ilona keramikus által készített mázas kerámia faliplasztika, hanem egy hatalmas mozaik alkotás is elhelyezésre került. "A háború emléke" címet viselő, Kohán György Kossuth-díjas (1966) és kétszeres Munkácsy-díjas festőművész rajzvázlata alapján a mozaikba történő "átültetés" Csákvári Nagy Lajos (Zeusz) magyar festő és szobrászművész által valósult meg.

"Kohánnak egy, egyetlenegy „méltó feladat" adatott meg, ám az is későn, közvetlenül 1966-ban bekövetkezett halála előtt. A sokak által Magyar Guernicának nevezett, még az 1940-es évek elején készült Háború emléke című rajzvázlat, amely látomások epizódjaiból komponált képi, illetve a kivitelezés tekintetében, tehát technikai értelemben is montázs. A részben Aba-Novák Vilmos szegedi Hősök kapuja által inspirált, 235x950 cm méretű mű tehát az egyetlen, és kényszerűen más keze által megvalósult falképterve a mesternek. A kőmozaik technikára átírt ábrázolás évtizedekig a székesfehérvári Szakszervezetek Házának - bemutatásra teljességgel alkalmatlan - szűkös ebédlőjében porosodott, mígnem 2004-ben átkerült Gyulára. Felállítása óta (egy meghívásos, ám végül sikertelenül zárult köztéri szobor-pályázatot követően született praktikus ötlet nyomán) a Huszadik századi hősök és áldozatok emlékművének funkcióját látja el."^[1]

Fenti sorok szerzője Gyarmati Gabriella művészettörténész, akivel az elmúlt napokban kerültem kapcsolatba. Gabriella egy rendkívül részletes tanulmányt készített Kohán György életútjáról, munkásságáról, részletekbe menően elemezve eme alkotását, mely a források között található linken elérhető. ^[2] A tanulmányban olvasható, hogy Csákvári Nagy Lajost még Kohán 1966-os halála előtt bízzák meg a mozaik elkészítésével, mely három évig tartott.

Hosszas telefonos beszélgetésünk során Gabriella elmesélte, hogy a 90-es évek közepén látta először személyesen a mozaikot Székesfehérvárott. A székház egykori ebédlőjében éppen ruha/cipő vásár zajlott és a termékek árai a mozaikra voltak felragasztgatva, melyeket ő azonnal eltávolított. Mondani sem kell, ahogy ezt meghallottam én is a szívemhez kaptam. Nem véletlenül említette, hogy a szűkös, korábban ebédlőként funkcionáló helyiség már nem volt megfelelő az alkotás méltó bemutatására.

"A székesfehérvári esetben praktikus okok határozták meg a kivitelezés módját. A kőkockákat ugyanis nem a falra tették közvetlenül, hanem több egységre bontva, külön készítették el a kisebb felületeket (körülbelül 1,5 négyzetméter), amelyeket fémkampókkal lehet a falra akasztani. Tökéletes az illeszkedés, így ez a külső szemlélő számára rejtve marad. Ha el kellene szállítani, viszonylag könnyen megoldható lenne, mert nem lenne szükséges újra apró elemeire bontani a mozaikot. Ez a kérdés mára időszerűvé vált, ugyanis a Szakszervezetek Házának más célokra való felhasználása, dísztermének egyre dicstelenebb sorsa nem teszi indokolttá és szükségessé a mű jelenlétét sem szellemiségének, sem eszmei értékének szempontjából nézve." ^[2]

A mozaikot 2004. június 7-én szállították Gyulára, ahol pár hónappal később összeállították és újra felavatták. ^[3]

Érdekes, hogy a mozaik több, mint 30 évig volt Székesfehérvárott, de egyelőre kettő régi fekete-fehér kép kivételével nem sikerült róla több, akár színes felvételt találnom, mely az eredeti helyén mutatná be a műalkotást.

Hálás köszönetem Gabriellának az információkért és tartalmas beszélgetésért!

---