A Fiumei úti sírkert 34-es parcellájának egyik sírján egy mezítelen ifjú támaszkodik egy oszlopra, jobb kezével bal vállát fogja át, arca merengő, talán beletörődő. Meztelenségéről az ártatlanság és kiszolgáltatottság jut eszembe.
Tóth Jánosról semmilyen információt nem találtam. "Csupán" a síremlék felirata tájékoztat. "Élt 18 évet, meghalt 1944. május 31-én". A dátumról elsőre csak a második világégés jut eszembe.
A Magyarország című újság címlapjának témái a fiatalember halálának napján:
" A Kárpátok előterében a magyar és német csapatok visszaverték az orosz támadásokat" - "Elrendelték a budapesti zsidók összeírását" - "Sztójay Döme miniszterelnök balatonfüredi programbeszéde" (itt "A háború megnyerésének biztos tudata hat át bennünket – Egység, fegyelem, munka, áldozat").^[1]
A fiatalember meghalt ezen a napon, mint ahogy sok hozzá hasonló fiatal is... Tehetségéről árulkodnak – értelmezésem szerint – azok az érmek, amiket a talapzat két oldalán helyeztek el és valószínűleg rövid életében nyerte ezeket – sok munkával, szorgalommal. A téma részben sport (balra birkózás), de jobb oldalon talán versmondás. Hátlapokon: a babérkoszorú a dicsőség, a lant az irodalom, vagy zene jelképeként.
Ez az élet kihunyt, sok társával együtt. A síremlék állítása is beszédes lehet, hiszen elég későn, több mint 30 év után jött létre. Elképzelhető, akkorra került hazai földbe, hozták haza és adhatták meg a neki kijáró tiszteletet számára. Élete még csak alig kezdődött el...

---