Már régóta kerestem Simó József keramikus Révfülöpre készült alkotását. Életrajzában a településen belül ÉPFU-üdülő (Épületfuvarozó Vállalat) szerepel. Nem volt nehéz beazonosítani az épületet, de mint a legtöbb üdülő az elmúlt évtizedek során, ez az épület is átalakult kívül-belül egyaránt. Jópár éve annak, amikor először emailen próbálkoztam felvenni - az akkori információim szerint ifjúsági szálláshelyként működő épületegyüttes - üzemeltetőivel a kapcsolatot. Lehetséges, hogy akkor nem a megfelelő email címen próbálkoztam, mert válasz nem érkezett. Ritkán járok a Balaton északi partján, de évekkel ezelőtti ottjártamkor hatalmas építkezés zajlott, esélytelen volt bármit is kinyomozni.

Idén februárban ismét leporoltam a révfülöpi "Simó-aktámat" és ismételt megkeresésemet követően egy másik email címről visszajelzés érkezett. Egy-két levélváltást követően fényképeket is kaptam mellékelve. Óriási volt az öröm, hogy ismét előkerült egy rejtett alkotás. Már csak valahogy el kellett jutnom a felújítás alatt álló szálláshelyre. Egy kis családi kirándulás során - kisebb kitérővel - végül nemrég erre is sor került.

A Művészet folyóirat 1977-es évfolyamának több száma is említi a kerámia alkotásokat: 1977 május illetve augusztusra vonatkozóan datálja a külön-külön 300*535 cm méretű kerámia faliképek elhelyezéseit, melyekre a keramikus 1976. IV. negyedévében kapott megbízást. ^[1][2]

A modern köntösbe öltöztetett épületre kívülről már szinte rá sem lehet ismerni. Belépve tágas tér fogadott, egyből szembe is jött mindkettő keresett dombormű. Sajnos azonban a domborművek már nem teljes eredeti méretükben pompáznak. Mivel már régóta a kutatandó listámban szerepel ez az alkotás, ezért meglehetősen sokat nyomozgattam már utánuk, sikerült is egy-két nagyon kis felbontású fényképre bukkannom, melyeken úgy veszem ki, hogy a domborművek a padlótól a plafonig értek és az egyik teljes szélességében látható a bárpult mögötti falon, azonban a másik viszont már az ún. kettévágott állapotban: egy ajtónyílást alakítottak ki benne, melynek során a dombormű jelentős része megsemmisült.

A kerámia faliképeken annak címében hordozott "Balatoni mesterségek, szokások, játékok" láthatóak. Téli szánkózást, bábjátékot figyelhetünk meg, a húsvéti vödrös locsolás részlete elevenedik meg előttünk, továbbá egy magas szárú lábbeli (csizma) cserél gazdát, melyből a csizmadia mesterségre asszociálnék. A jobb oldali kis részen ábrázoltakat nem sikerült megfejtenem.

Meglehetősen sok követ megmozgattam, hátha sikerül régi archív bontás előtti állapotról nagyobb felbontású fényképet felkutatnom és a műlapon bemutatnom, de ezen irányú törekvéseim sajnos nem vezettek eredményre.

---