A Honismereti Kiskönyvtár 287-dik és a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 788. számának Szátok történetét leíró füzetében olvastam Végh József helytörténeti munkáját. Ott leltem fényképet és adatokat a község központi terén műkő alapra állított, feles, műkő védőszent, arányos és mozgalmas szobrára.
"Az eredeti Szent Flórián szobor elpusztult, csakúgy, mint az egykoron a Tereske vezető út mentén, a patak partján álló Nepomuki Szent János szobor. 1993-ban állították fel a ma is látható újat, Miskédi György bánki mester alkotását." ^[1]

A korabeli Nógrádi Hírlapban olvashatod: - "az elmúlt hónapokban a még fellelhető töredékek alapján, a községi önkormányzat anyagi finanszírozásával rekonstruálták az 1850-es években készített, a helybeli idős embereknek oly kedves szobrot." ^[2]

Olvasói levél a Nógrádi Hírlap 1993. május 24, 4. oldal:
"Szent Flórián valóságképe
A Nógrád Megyei Hírlap 1993. május 4-ei számának Rétság és környéke oldalán tudósítottak a szátoki Szent Flórián szobor történetéről és az avatási ünnepség előkészületeiről. Miután a szobor históriájának leírásában szinte minden adat téves, fogadják el tőlem az alábbiakat Szent Flórián szátoki emlékének valóságképeként.
1804-ben a Velky család két tagja engedélyt kér - és kap - a községi elöljáróságtól a szobor felállítására. Maga a szobor tehát ekkor születik meg.
1824-ben a téglából falazott alapzat azonban annyira megrongálódik, hogy felújítását nem odázhatják tovább.
Ekkor már a Karaba család (akivel közben rokonságba kerültek a Velkyek) is csatlakozik a szobor fenntartási költségeihez.
A levélben így fogalmaznak: „.....még ha magjok is szakad,” alapítvánnyal kívánják a szobrot fenntartani.
1852-ben a Velky család egy tömbből álló kőből kifaragtatja az alapzatot, melyet ezután soha nem kellett restaurálni. (Ez a tömb került szinte teljes egészében elő.)
1944 decemberében egy orosz harckocsi lövedéke találja el (ezt a talapzatot), de egyébként magát a szobrot komolyabb sérülés nem éri. (A talapzaton lévő becsapódási nyom most is megtekinthető).
1952-ben az akkori ifjúsági szervezeti titkár nagy buzgóságtól vezérelve ledönteti a szobrot, amelyet ekkor érnek a legnagyobb sérülések. Az eredeti fej azonban előkerült, ezt a polgármesteri hivatalban lehet megtekinteni.
Hajdú István
a romhányi és szátoki katolikus Egyházközségi Tudósító szerkesztője" ^[3]

---