1923. május 29-én rövid újsághír számolt be Augenfeld Lajosné (1873-1923) haláláról. A nagyiparos-feleség központi alakja volt az úri társaságnak. Szépsége, kisugárzása és művészetek iránti fogékonysága egyaránt említésre méltó. Verset írt, amely nem kisebb nevű irodalmi lapban jelent meg, mint A Hét. ^[1] A német festőművész, Franz von Lenbach 1900-ban ^[2] és 1901-ben ^[3] is megörökítette a fiatalasszonyt.
A sajtó, mint az úri társaság "egyik legismertebb és legkedveltebb tagját" említi. Korai halálának oka a vérmérgezés volt. "Egy kiránduláson feltörte lábát a cipő s a kis sebből vérmérgezés támadt, amelyen operációval sem lehetett segíteni." ^[4]
Síremlékét Kövesházi Kalmár Elza készítette. A Salgótarjáni utcai temető egyik félreeső részén található a sír, melynek fő motívuma a haldokló, szárnyait kitáró hattyú. A síremlék kidolgozása impozáns, bár a szakirodalom szerint Kövesházi stílusától távolabb álló, inkább a megrendelő ízlését adja vissza: " A hattyú, a copf megoldású rózsagirland és a korinthoszi pilaszterek a szarkofágon archaizáló jelleget adnak a síremléknek, ami kissé szokatlan a modern tendenciákat követő Kövesházitól." ^[5]
A síremlék itt-ott már kissé megkopott, az elhunyt neve alig olvasható, a repkény is kezdi befutni, de művészi kidolgozása máig figyelemreméltó.

---