Az igaz, hogy a szobor történetét lényegében már ismerjük. Ismételni mégis szükséges, főleg mert egy-egy részlet tisztázása kapcsán sok-sok érdekes információt lehet találni.
Most kicsit zavarban vagyok (valaki, remélhetőleg segít, mert a kút első felállításának helyszíne (vagyis a Hal tér pozíciója) bizonytalan, pontosabban a források ellentmondásosak. Amit követtem – lévén, hogy a Dunához közelebb van –, a Belgrád rakpart és az Irányi utca sarkára teszi. Máshol nem pont így van. Abban viszont egyetértés van, hogy az Erzsébet-híd építése miatt nem maradhatott itt, áthelyezték (sőt, maga tér is megszűnt).
Tudjuk, hogy a kutat a pesti Halász-céh állíttatta "a mai Irányi utcától északra" állt, 1899-ben helyezték át a Népligetbe (ld. kapcsolt lap infó-it).
Érdekes részlet, hogy – bár minden jel szerint a közönség szerette – fanyalgó cikkben "üdvözölte" a korabeli sajtó. Részint megjegyzést tesz a cikk írója, hogy inkább illő egy "erőteljes férfialak" a téma megjelenítéséhez, mivel nők ezt a szakmát kevésbé űzték. És egyáltalán, felrója a leánynak, hogy csinos és öltözéke sem sugározza az ilyen nehéz mesterséget végző, "szegényebb sorsú halászleány" helyzetét. Igaz, hogy a művésznek megengedi (sőt elvárja), hogy eltérjen a realitásoktól...
"Az előttünk levő művön, egy halászleánynak csinos és költői alakját látjuk, jobb kezében ruhája segedelmével egy nagy halat emelve, míg másik kezével bő szoknyáját festői redőkbe szedve pórázra fűzött kisebb halakat, s a halászat jelvényét — hálót — tart, a halak bal csípőjén lefelé függve, a dús redőzetben majdnem eltűnnek..."
Jó ugyanakkor, hogy ebben a médiában egy olyan kép jelent meg – bár úgy tűnik, ez nem fotó, de a technikát, a készítőt sem mutatja be senki – amin szemből látható az alkotás és a kút is. Így látszik, hogy elől egy nagy kerék volt, ami szükséges, hogy a vizet fel tudják hozni a kútig.
A közölt illusztráción érzékelhető – ahogy a cikk is kitér rá – hogy a kút működtetéséhez szükséges és fontos, "a viz kifolyásánál az öntött vasból készülendő Delphin-alakok" még hiányoznak, éppen készülnek "Gubicz András pesti gépgyárnok vasöntödéjében".
Itt tündökölt tehát a halászlány 1899-ig, az Erzsébet-híd építéséig – ahogy az eddig ismert kép alapján is elképzelhető, nyüzsgő emberáradattal és a halak árusításával együtt járó szaggal körülvéve.

---