A város köztemetőjében különleges szépségű gyászoló női alak hívja fel magára a figyelmet. Érdemes idéznünk Koroknay Gyula: Nyíregyháza művészettörténeti emlékei című kötetéből: "Görögös ruhában már majdnem letérdelt. Kissé felfelé forduló arcvonásait - szemét nem látjuk - teljesen megtörte a lelki fájdalom. Kezei közül a belső, a jobbja feltartott tenyerével, mintha antik módra imádkozni akarna, de nincs annyi ereje sem, hogy ezt megtegye. A balját egy tétova, teljesen bizonytalan mozdulattal emeli fel. A kezek szépsége, a fájdalom kifejezése ennek a bánatnak a sugárzásában csodálatos, utolérhetetlen pantomim. De ugyanez a mély érzés töri, itatja át az egész testtartást, ez törik meg a ruházat plasztikai szépségekben gazdag redőzetén is. Ez a teljesség különös szépsége a műnek."^[1] A síremlék felirata idézet Horatiustól: nem halok meg egészen. A város megbecsült tisztifőorvosa és Önkéntes Tűzoltóegyletének főparancsnoka számára készült ez a síremlék, amelyet 1939-ben állítottak fel.^[2] Itt nyugszik még: özv. Konthy Józsefné, Maurer Miklós, Maurer Károlyné Konthy Irén, Konthy Gyuláné, Dr. Hubay Pál, Maurer Katalin, Dr. Hubay Balázs és Dr. Hubay Balázsné Maurer Sára is.

---