Valószínű, ez hihetetlennek tűnik! Kerestem a napokban, nem történt-e meg a korábban itt, a parkban felállított, majd kalandos útra kelt szobor újraállítása, de nem találtam, így keseregtem. Tegnap, a Borbála-szobor műlapjának készítése végén (ott leírtam, lesem-várom), új keresést indítottam. Elsőre azt hittem, "bevonzottam", mert a Ludovika honlapján ott volt a hír. Csak később vettem észre, hogy kb. 2 hetes, vagyis a korábbi keresés nem volt szerencsés. A lényeg, megszületett és felavatták az újabb szobrot, ami az intézmény egykori szoborparkjának értékes darabját hivatott pótolni. "A Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapítása óta kiemelt cél az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hagyományainak őrzése, amelyek közé tartozik az olyan materiális értékvisszahozás, mint a park területén egykor megtalálható szobrok visszaállítása...." ^[1] Itt sorolják továbbá az érintett alkotásokat, köztük Szent Kristóf, a gyorscsapatok védőszentjének szobrát és rövid történetét is.
Az alkotás eredeti példányát 1941-ben avatták és – mint ismert – a háborús körülmények miatt, vagyis, mivel a bronzra máshol volt szükség – alumíniumból öntötték. Szent Kristófot a gyorscsapatok ("harckocsik, biciklis csapatok, lovas csapatok, illetve gépesített lövész és gépkocsizó lövész csapatok"), ill. az ezek számára 1940-től képzett, tiszti állomány választotta magának "vezérlő eszményképnek".^[1] Így készült el a védőszent szobra és a tó közelében állították fel – mivel „Kristóf közelében mindig kell lennie víznek”.^[1]
Az alkotás sorsa hasonló a szoborpark több tagjáéval. A '40-es évek végén (Szent Borbála kapcsán nyert információ: 1949-ben) elbontották, ahogy az eredeti példány műlapján olvasom, "a tápiósülyi szobortemetőbe", majd 1986-ban mai helyére, Tápiógyörgye katolikus temploma elé került (forrást ld. a kapcsolt lapokon).
Oláh Sándor a hagyományok szerint ábrázolta a szentet (aki a zarándokok, utazók és sok más csoport védőszentje is). Itt víz közelében, kezében botja, vállán a gyermek Jézust viszi. ^[3] A kis Jézus egyik kezét áldásra emeli, másikkal kedvesen az "óriás" egy hajtincsébe kapaszkodik.
Az ábrázolás hátterét Kristóf élettörténetének egy meghatározó eseménye adja. Több próbálkozás után elhatározta, hogy Krisztust fogja szolgálni. Egy remete javasolta, a cél érdekében szolgálja az embereket pl. úgy, hogy egy veszedelmes folyón átviszi őket. "Egy éjszaka egy kisgyermeket vitt át a megáradt folyón, akit minden lépéssel nehezebbnek érzett; s közben a víz is egyre magasabbra emelkedett. Amikor szerencsésen kiért a túlpartra, a gyermek elmondta: ő Krisztus, és hordozója a világ terhét cipelte a vállain (a görög „Khrisztophorosz” név azt jelenti: „Krisztust hordozó”)..." Tanácsára Kristóf a botjául használt száraz datolyapálmatörzset elültette, ami kihajtott és gyümölcsöt hozott. ^[4]
A most elkészült szobor a korábbi pontos másolata azzal, hogy anyaga bronz, készítője Lestyán Goda János. ^[2]

---