Ebben az évben is megrendezték a Káli Art-Park kortárs válogatásának bemutatóját Köveskálon. A kortárs művészeti alkotások megmérettetésekor újra 13 alkotást válogattak ki, amik felállításra kerültek a szoborparkban. A kezdeményezés alapgondolatát az elmúlt évi anyag kapcsán többszörösen leírtam, de mivel ez nem változott, ajánlom a forrásnál jelölt honlapot ^[1] és a korábbi műlapok gyűjteményét. Mindezzel együtt vannak változások, ami szerint pl. a szoborparkot külön, szabadon megközelíthető telken (telekrészen) helyezték el, ahol a háttérben – még ettől is elválasztva áll a tavalyi nyertes alkotás, várja az idei győztest, ami éppen a most bemutatásra kerülő Vízszint.
Ugyancsak változás, amit azért sajnálok, hogy a honlap valamivel kevesebb információt nyújt és a Fb-posztok is csak ritkán egészítik ki érdemben az elérhető anyagot. Viszont a kiválogatott tizenhármak meggyőző módon adják vissza a mai művészeti stílusok sokszínűségét és egyértelműen a művészek tehetségét tükrözik.
A zsűri által kiválasztott díjazott alkotásról a fiatal művész: "A ‘Vízszint’ a természetet idézi meg a hiány által. A víz hiánya ellenére a sűrűn egymáshoz csatlakozó, derékmagasságban lebegő hatású levelek egy tó és vízszintjének vonalát adják. A vaslevelek egymást tartják meg- egyetlen felhővé összeállva, illetve minden levélből egy-egy vasszál is fut a földre, ahol aztán a szárakat imitáló szálak egymásba csatlakoznak, hasonlóan az élő tavirózsa egyetlen gyökérben összekapcsolódó száraihoz. A levelek a természetes, organikus forma és a tűpontosan szerkesztett geometrikusan szabályos kör között állnak, s a szárak is geometrikus rendben sorakoznak fel. A természetes és a mesterséges, az élő és absztrakt kettőssége újra és újra felbukkan a műben.
A vasszobor a létező-nemlétező, kint és bent fogalmát érinti, illetve a kapcsolódásokra hívja fel a figyelmet. A geometrikusan alakított levélformák pacman-szerűen csoportosulnak és csatlakoznak egymáshoz, egy belső mozgást keltve.
A ‘Vízszint’ ipari környezetben készült, a győri Szeszgyár egykori területén, a mai Torula Művésztérben. Az ipari környezet, a betondzsungel egyetlen zöld pontja: a kis mesterségesen telepített tó és annak növényzete, vízililiomai voltak a mű kiindulópontjai."^[2] Ha a videót is megnézed, az alkotás készítésének körülményeiről, személyes gondolatról is értesülsz.

---