J. Haydn közel három évtizedet, művészetének leggazdagabb éveit, - a téli időszakot Kismartonban a nyarat pedig Eszterházán - töltötte az Esterházyak szolgálatában. „Kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem minden hatást, javíthattam, nyesegethettem, vállalkozhattam, merhettem. El voltam zárva a világtól, senki sem kínozhatott kétségekkel, - és így eredetivé kellett lennem.”^[1]
Ezt az elzártságot inkább csak szimbolikusnak tekinthetjük, hiszen az 1780-as évekre már Bécsben, Londonban, Párizsban, Bonnban és Madridban is felfigyelnek J. Haydn zenéjére.
104 szimfóniája közül, mintegy a kétharmadát írta Eszterházán. Triók, vonósnégyesek, szimfóniák, vígoperák, misék sora árulkodik alkotókedvéről, zenei termékenységéről, kifogyhatatlan ötleteiről.

Haydn Esterházy Fényes Miklós halálát követően Bécsbe költözött.
„Joseph Haydn 1793-ban vásárolta meg a Gumpendorf elővárosában található házat azzal a céllal, hogy az felsége, Maria Anna lakhelyéül szolgáljon majd a zeneszerző halálát követően. A sors azonban úgy hozta, hogy végül Haydn töltötte itt életének utolsó éveit. Haydn 1809. május 31-én, 77 éves korában hunyt el a ház első emeletén.”^[2]
Bécs francia megszállása alatt, Napóleon - tisztelete jeléül - díszőrséget állított háza elé.
A szobor eredetileg a gumpendorfi templom előtti térre készült.^[3]
Halálának 78. évfordulóján, 1887. május 31-én avatták.
Talapzatát Otto Hieser építész tervezte.^[4]

---