A templomot Nagyvázsony legrégebbi építészeti emlékeként tartják nyilván.
Az első írásos emlék (1425) a templomról, már rossz állapotáról számol be, de felújítására, csak Kinizsi Pál idejében került sor.
1723-ben egy újabb renoválás következett, ekkor részben barokk stílusban építik át a templomot. Ekkor került a főbejárat a torony alá. Az átépítés gróf Zichy János és felesége Széchenyi Katalin nevéhez fűződik.^[1]

A bejárat feletti fülkében Szűz Mária egészalakos szobra áll. Piros ruhában, köpenyének kék színe még felfedezhető a szobron.
Mellette két oldalt imapárnán térdeplő alakokat látni. Baloldalon, az idősebb szakállas alak talán Szent István királyt ábrázolja. Kéztartása szerint egykor uralkodói jelvényt, jogart tartott.
A Szűz Mária szobortól jobbra a fiatalabb arcú szobor esetleg Szent Imre herceg, de attribútuma, a liliom nem látható a kezében.
A bejárat gyámkövén két arcot látni. Ki tudja, nem Zichy gróf és Széchenyi Katalin emlékét őrzi-e?
A műemlék templom megmentése Rómer Flóris nevéhez fűződik:
„Azért mégis kár volna, ha ezen egyházat, mely eredeti idomában kevés költséggel visszahelyezhető lenne, mint hallám, hogy terveztetik magtárul változtatnák át. Kíméljük napról-napra úgyis mindinkább gyérülő egyházi műemlékeinket.”^[2]

---