"Miskolc város közönsége ... 1924 őszén elhatározta, hogy a zenekultúra ápolására a városhoz méltó, díszes hajlékot teremt" - olvassuk a Zeneiskola 25 éves jubileumi Emlékkönyvében.^[1] Ez a hajlék ma a Bartók Béla tér 1. szám alatt álló impozáns neobarokk épület.
Az építésre kiírt tervpályázatot Wälder Gyula műegyetemi tanár nyerte el, a műszobrász, kőfaragó és gipszmunkákat pedig Rákos Manó budapesti szobrász végezte.^[2] A Zenepalotát 1927. december 17-én avatták fel.^[3] Az épületben a zeneiskola és a női felsőkereskedelmi iskola mellett még egy hatalmas hangversenyterem is helyet kapott. A kétemeletes épület keleti homlokzata a Bartók térre, északi homlokzata pedig a Hunyadi utcára (Fő utca a villamossal) nyílik. Ezen az oldalon találhatók a hangversenyterem ablakai is, fölöttük pedig egy attikaként funkcionáló, elegáns oromdísz magasodik. Az oromdísz a barokk jellegzetes elemeiből: indákból, virágfüzérekből, levelekből, csigavonalakból, hullámokból áll. Kétoldalt a négy törpepilléren díszes vázák kaptak helyet, bár ma már ezek a vázák nincsenek meg. "Szélső szakaszain csak a Wäldertől megszokott, áttört motívumsor jelenik meg. ... Középen Miskolc erősen díszített címere látható, tetején egy nagyméretű, babérkoszorúval körülvett lant van."^[4] Ez a régi líra szerű hangszer jelzi az épület funkcióját is: a művészetet, a muzsikát; de a hangszer jellegzetes szimbóluma Apollónnak, a zene istenének is.^[5] Az oromdísz alatt lévő öt pilaszteren öt női alak jelenik meg, valószínűleg, mint múzsák kaptak helyet az épületen.^[6]
Wälder Gyula Miskolcon a Zenepalotán kívül a Postapalota homlokzatának kiképzését végezte (1937), Rákos Manó nevéhez pedig az Avason lévő Kühne-pad elkészítése köthető (1916). Ld. a kapcsolt lapot.
Köszönöm Kákóczki András muzeológusnak, hogy a szemben lévő Petró Házban lehetővé tette számomra a fényképezést.

---