A Siófoki hajóállomás melletti szépen ápolt rózsakert végében áll az alkotás. Vilt Tibor szobrászművész sellőt ábrázoló modern mészkő szobra arccal a Balaton felé fürdőzik a napban, és lobog a balatoni szélben.

Egy korabeli beszámoló a szobor megérkezéséről:
"Álló nőfigura — fekve
Ki törődik vele?

Tudom, az álló nőfigurák általában állni szoktak, ez az egy is csak azért kivétel, mert nincs hol állnia. Odafektették szegényt a siófoki kórház előtti gyepszőnyegre. Megfázástól persze nem kell féltenünk, mert a lány kőből készült. Alkotója Vilt Tibor szobrászművész. A szobrot a Képzőművészeti Alap lektorátusa egy héttel ezelőtt küldte oda. Azaz dehogy oda. Siófokra küldte.
"Igazolom, hogy a Siófokra leszállított szobrot épségben átvettem" — így szól az elismervény, melyet a kórházigazgató és a gazdasági vezető távollétében egy kevésbé tájékozott alkalmazott írt alá. A címzés tehát: Siófok, és semmi több. Szegény szállítómunkásokat váratlanul érte, hogy a szoborról senki nem tud semmit. Helyesebben a tanácsnál úgy tudták, a kórház vár szobrokat, méghozzá nőalakot, ami igaz is, csak nem egyet, hanem hármat, és nem kőből, hanem bronzból. Az alkotója pedig nem Vilt Tibor.
— Először arra gondoltunk, csendben maradunk, hagyjuk, hadd állítsák fel itt nekünk Vilt Tibor művét, de aztán győzött a becsület. Hátha valahol tényleg várják ezt a lányt — meséli a kórház igazgatója. — Felhívtuk a Képzőművészeti Alapot, ott meg is mondták, hogy a szobor a MAHART-é, és a kikötőben a helye.
A siófoki MAHART üzemegység vezetője azonban nem tud ilyesmiről. Tegnap aztán érkezett egy telefon Pestről, hogy a kőlányt a Somogy megyei Tanács rendelte Siófoknak, még 1964-ben.
Keresem a megyei tanács művelődésügyi osztályán a szobrokkal is foglalkozó illetékest: — Csak egy éve dolgozom itt, majd utánanézek az irat tárban — mentegetőzik. — Bár a Siófoki Községi Tanács vezetői egészen biztosan részt vettek annak idején a hely Kijelölésben.
Hogy az azóta kicserélődött illetékesek nem tudnak elődeik nyolc évvel ezelőtti megrendeléseiről, az még hagyján. De miért kellett ennek a szegény kőlánynak nyolc évet várnia a születésre? Ha egy bronzlány készül ilyen hosszú ideig, azon senki sem csodálkozik, mert közismert a bronzöntöde kis teljesítőképessége. Lehet, hogy kőből is kevés a "kapacitás"? Vagy a művész "kapacitása" volt nyolc évre előre lefoglalt! R. Zs."

---