"Berki Viola festőművész, grafikus 1932. május 5-én született Kiskunhalason ősi halasi, értelmiségi, gazdálkodással foglalkozó, földbirtokos családban. Életében, művészetének kiteljesedésében nagy szerepe volt családjának, gyökereinek, többek között a család közeli rokonának, Thorma János festőművésznek. A művésznő visszaemlékezéseiben azt vallja, hogy szinte minden élménye a Kiskunhalas közeli Kötöny-pusztai birtokhoz, a tanyához kötötte. A gyermekkor élményei, a főiskola jeles művésztanárai, a szentendrei művészek hatása és a saját tapasztalatok, 1963-ra egy összetéveszthetetlenül egyedi, karakteres művészi formában öltöttek testet. Festményeiben szabadon merített a mesék, a mítoszok, az irodalmi alakok és történelmi hősök bőséges kincsestárából, újrateremtve őket színekkel, formákkal."^[1]

Szülővárosának házasságkötő termébe 1988-ban készítette el a tíz négyzetméteres pannót.^[2]

"A két méter magas és öt méter hosszú kép központjában Árgyélus királyfi és Tündér Ilona története áll, amely számos 19. századi irodalmi feldolgozásban és több népmesei változatban is ismert. Árgyélus királyfi és Tündér Ilona története, a férfi és nő egymásra találásának motívuma sokféle formában elterjedt toposz, azaz vándormotívum. Berki Violánál a kép bal felső sarkában a halasi városháza és a református templom tornya látható, középen pedig egy hosszan ívelő fehér fal hullámzik végig. A falon innen az e világi, mindennapi boldogság szereplőit látjuk, a gáláns huszárfigurákat, parasztlegényeket és ünneplőbe öltözött parasztlányokat, majd kiskapu vezet a falon túl a mesebeli édenkertbe, ahol szoborcsoportok, csobogó szökőkutak, intim társalgásba mélyedő párok, egzotikus madarak, dús lombú fák és színes virágok társaságában, aranyalmafa alatt, baldachinos sátorban jelenik meg Árgyélus királyfi és Tündér Ilona. A mesebeli kert az örök szeretet és szerelem édene, az aranyalma pedig a szeretet almája, amely nem a paradicsomból való kiűzetést, hanem a szeretet örök, édeni állapotát jelképezi. A Boldogság felé Berki Viola gondolkodásának idilli oldalát, a festőnő szeretetfilozófiáját tárja elénk."^[3]

A pannó elnevezésére vonatkozóan mind a Tündér Ilona, mind a Boldogság felé címváltozatot is megtaláltam - többek között a Thorma János Múzeumtól korábban postai úton kapott kiállítási katalógusfüzetben is így szerepel. A házasságkötő terem közel 30 év után felújításra került, melynek ékes dísze továbbra is a meseszép pannó. Röviddel fotózásomat követően a teremben testületi ülés kezdődött, de még volt pár percem a fényképek elkészítésére.

Köszönöm szépen a fotózási engedélyt Kollárné Dr. Lengyel Lídia Jegyző Asszonynak!

---