Az életnagyságú, kedves kislányalakok a Városháza Bethlen úti sarkánál láthatóak játék közben.
A talapzat egy nagy kavicsra emlékeztet.

A roppant érdekes szobor-felállítási történet a Szoborpályázatok 1950-2000 (szerk.: Nagy Ildikó), 365. p. alapján:
Ezek szerint az alkotás az egyike volt annak az ötnek, melyre Leninváros és a Lektorátus közös pályázatot írt ki 1978-ban.
A szerződést 1978. szeptember 21-én kötötték meg az alkotóval, azzal, hogy november 1-én bemutatja az 1:1 léptékű agyagmodellt.
A bírálaton a szakzsűri Farkas Ádám, Balás Eszter, Mihály Gábor szobrászművészek voltak 1979. január 25-én. A tervet egyedülállóan szép szobornak nevezi Farkas Ádám a véleményben. Ugyanakkor javasolja a bizottság, hogy a mű bronzból készüljön, és a művész tervezzen hozzá medencét. Az építészeti tervezéssel Gerle János építészt bízzák meg.
1980. március 27-én a szakzsűri az építészeti tervet nem fogadja el. Az új tervet viszont az év május végén elfogadja a Lektorátus.
A városi tanácsnak viszont gondjai voltak a megvalósítással, ezért az ügy a kivitelezés nehézségei miatt leállt.
1981. júniusában azt közli a Lektorátussal a Városi Tanács, hogy az alkotás eredetileg tervezett helye megváltozik, mert annak közelébe kerül a Lenin-szobor. Ezután hosszú levelezésbe kezdenek a hivatalok, a művész, a város. A lényeg: a Lenin-szobor élvez elsőséget, és ennek a műnek a kútszobor változata sohasem készült el ennek következtében. Az eredeti talapzat látható ma is a kettős lányalak alatt; vagyis a nagyméretű kavicsra emlékeztető kő.
'Egy 1984. szeptember 20-án, Ausztráliában, Sydneyben kelt, Englert-Shead Judit által a Lektorátusnak írt levélből kiderül, hogy a művész határozottan ellenzi szobrának újabb helyszín változtatását és új posztamensre helyezését. Englert Judit indoklása szerint 'a Táncoló kislányok nem alulnézetre komponált, nem emlékmű jellegű; ember-, sőt gyermek közelbe tervezett játékos térplasztika, melyet csak képeslapfotókon gondolkodó várostervező szemlélet tűzhet 2 m magas oszlopra'.
A Lektorátus 1984. október 12-én írt levelében értesíti a művész álláspontjáról a Városi Tanácsot, és közli, hogy a művész szándékai szerint áthelyezésre és átalakításra csak Gerle János építész egyetértésével, az általa jóváhagyott vagy az új helyszínre, az általa készített terv alapján kerülhet sor.'