Ez az egyetlen alkotás volt sétám során, amire azt tudtam mondani (láthatjátok a képeket is), hogy elhanyagolt.
A szálloda mögött, igen mostoha körülmények között áll a mészkőből készült térplasztika.
Már a helyszínen sem értettem, mik azok ott a szobor körül. Csak azért ismertem fel, hogy az egy műalkotás, mert a könyvtárban végiglapoztam a könyvet előzőleg.
Mivel nem volt még akkor a kezemben, az emlékezetemre kellett hagyatkoznom.
Majdnem elmentem mellette, mert azt hittem, ugyanolyan szemét, mint ami körülötte látható...

A Szoborpályázatok 1950-2000 c. könyv (szerkesztette: Nagy Ildikó, 2006) az alábbiakat írja az alkotásról (367.p.):
Az első bírálatot 1979. január 25-én tartották meg. A szakzsűri Balás Eszter, Farkas Ádám, Mészáros Mihály, Mihály Gábor szobrászművészek, és Boross Zoltán szakértő voltak. Vélemény: Egységes, harmonikus kompozíció. A változó síkok, metszésvonalak folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz, az egyik oldal motívumai felelnek a másiknak. A kompozíció puhább, íves felületek váltakozásából áll, ezért sikerült az egységet megteremteni.
A plasztika faragását maga a művész végzi.
A kész alkotást 1980. július 2-án bírálta el Mészáros Mihály szobrászművész.
A mű anyaga kalászi mészkő, mérete: 150 x 150 x 150 cm.
A mű helye: Olefin Szálló előtti parksáv.