Miskolcon a Thália-ház (Miskolci Színészmúzeum) 1996-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.^[1] A múzeum alapításának gondolata Gyarmathy Ferenc színművész ötlete volt - aki erre készülve - 1983-tól kezdte el gyűjteni az elhunyt pályatársak relikviáit. A telek színháztörténeti szempontból is jelentős, ugyanis "itt állt Magyarországon az első olyan kőszínház, amelyet a magyar nyelvű színészet számára emeltek."^[2] Sajnálatos, hogy ez az építmény 1843-ban egy hatalmas tűzvész alkalmával elpusztult. Alapjaira egy katonai szálláshely épült, melyet később iskolának használtak, majd a múzeum megnyitása előtt a terület a színház díszletraktáraként üzemelt. A Thália-ház kiállítása a vándorszínészet korától napjainkig foglalja össze a miskolci színjátszás két évszázados történetét. Miskolc a magyar színjátszás bölcsőhelye volt; 19. századi színjátszásunk számtalan jelentős személyisége megfordult itt. Rájuk emlékeztet a bolthajtásos előtérben kétoldalt lévő hat márványszobor. Az öt férfi és egy női mellszobor a magyar színjátszás kiemelkedő alakjait ábrázolja. A képzőművészeti alkotások eredetileg a Nagyszínházban álltak, az épület 1956-59-es felújítása után kerültek oda, mint díszítő elemek.^[3] A férfi szobrok között találjuk id. Lendvay Márton szobrát, melyet 1960-ban Palotai Gyula készített, és amelyik a múzeumba kerülése előtt a Nagyszínház Társalgójában állt.^[4]
Id. Lendvay Márton (1807-1858) "városi írnokból lett színész. A vidéki vándorévek után a Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház alapítója és (megszakításokkal) haláláig tagja volt. A színház megnyitásakor ő mondta ki az első szót Vörösmarty Mihály Árpád ébredése c. prológjában. Baritonjának köszönhetően fellépett operaszerepekben, és rendezőként is működött. Kiváló fizikai adottságai és alakító készsége révén a romantika eszményi hősszerelmese volt.”^[5]
A szobor talapzata szintén fehér márvány.
Megköszönöm Mikita Gábornak, a Thália-ház vezetőjének segítségét!

---