A lap síremléke nem csak az "Apám"-é volt.
Czinke Ferenc írta 2000 februárjában: " Egy szobrász elszegődött angyalnak"
Részlet:
"Kora őszi temető, őszirózsás csendes, hallgatag Nézsa. A Laluja András által alkotott szülői sírbolton egy szellembeli figura; lemezdomborítás, a mesterségekmestersége a cizelláltan csipkévé vált varratokon táncol a fény, vibrál, mint üzenet a napfénnyel... - Tudom, már várt; azt is tudja, hol késtem a lehetetlenben!
Itt van; a magának is jó előre elkészített, maradandó örökös érc alatt a halál nehéz agyagjában, a „porrá leszünk” bibliai beteljesülésében." ^[1]
Szarka Péter írása:
"2005 szeptemberében a nézsai temetőből elvitték Laluja András édesapja halálának 25. évfordulójára, 1974-ben felállított „Apám síremléke” c. szobrát is (2006 decemberében a 2005-ben „otthagyott” réztálat is felszaggatták)."

A "Szellembeli figura" alatt nyugszanak szobrász nagyszülöi is. A síron, a "cizelláltan csipkévé vált" varratos lemezdomborítás alapján, egy kisméretű fa dombormű állít emléket a "maradandó"-nak gondolt harminchat évet élt vörösréz szellem, lélek, angyalnak is. A fém az idők folyamán fává változott.

A szobrász fejfáján egy talán általa megmentett öntöttvas feszületet láthatunk.

A szobrász és egy kiállítás emlékére írt összeállítás Nézsa honlapjáról. ^[2]

---