Bánk.
Rétsági járás.
Nógrád megye.
660 lakos.
Nevezetessége: Nemzetiségi lakossága, kultúrája, rendezvényei, tava.

Gyermekkorom kiránduló, találkozó és fürdőhelye.

A hálón kalandozva kérdezi meg a megye korabeli hírlapja, hogy: "Van öt perce?"
Volt. Így ismertem meg Laluja András és Bánk kapcsolatának részletét. A művész menyecskefej ajándékát, a kapubálványok tisztelőjét.
Részlet:
"— Van-e jelentősége annak,' hogy a portré ezen a rusztikus posztamensen áll?
— Nagyon nagy jelentősége van. Ez ugyanis egy régi-régi kapubálvány, amit én még gyerekkoromban láttam funkcionálni kapufélfaként. Nagyon tetszett nekem. Vagy húsz évvel ezelőtt gyönyörű diát is készítettem róla, még eredeti helyén. A tanács megszerezte a mostani tulajdonostól. Gyönyörű, nagyon egyszerű növényi ornamentika van rajta, szinte geometrikus ábrázolás. Hát ezért! Ezzel a kapubálvánnyal az égvilágon semmit nem volt szabad kezdeni, ez ide való, ez így csodálatos. A portré és a régi kapubálvány együtt maga Bánk, ez a kis szlovák falucska Magyarországon." ^[1]

A hálón olvastam e történést - Szarka Péter írását - is: "1986-ban került a bánki szlovák tájház udvarára egy szobor. Egészen pontosan egy bánki menyecskefej. Alkotója Laluja András szobrászművész (1934 - 1999). A szobor a község egyik dísze, sőt, a település honlapjának az egyik központi arculati figurája. 23 év elmúltával a szobor nem díszíti tovább a tájház udvarát. Ezt a döntést persze nem a település hozta, hiszen a szobor egyik büszkeségük volt, és szeretettel emlékeznek az alkotójára, aki életének utolsó éveit Bánkon töltötte."

A Bánki menyecske újjászületéséről is találtam híradást: "Újra felavatták a helyi szlovák tájház udvaráról jó néhány évvel ezelőtt „meglovasított” Bánki menyecske mellszobrát, aminek szerencsére megmaradt egy „negatív” mása, így ebből az alkalomból az önkormányzat újraöntette, s ismét ott köszönti a betérőt a régi, megszökött helyén." ^[2]

---