Lépegetünk az időben előre... most hátra. Ez a páratlan szobor, amit 1976-ban a nőnap alkalmából avattak, ezen a műlapon első, eredeti helyén.^[1] Helyszín, az ajkai Szabadság tér, a Művelődési ház előtt.
Előzményként fontos megemlíteni, a szobrot Ajka Város Tanácsa választotta akkor, amikor az a II. Ajkai Tavaszi tárlaton elnyerte az első díjat. A város a kisplasztikát megvásárolta úgy tervezte, a művésznővel ennek alapján köztéri szobrot készíttet. Első körben (1974-ben) a Lektorátus sajnálattal közölte tájékoztató levelében, hogy fedezet hiányában legfeljebb a későbbiekben tudja támogatni a szobor állítását. Ugyanebben az évben a város árajánlatot kért a Képzőművészeti Kivitelező Vállalattól a kivitelezésre, vállalva a költségeket. A válasz megint csak a Lektorátushoz irányít. 1974. szeptemberében viszont a Lektorátus már megadta az engedélyt a szobor állításához.^[2] Innentől a szobor ügye szépen lépeget előre, sor kerülhet a város legfrekventáltabb helyén történő ünnepélyes avatására. Erről a veszprémi Napló 1976. március 9-i száma ad hírt az avatás másnapján.^[1][2]
Az alkotó emlékoldalán Szíj Rezső leírását idézik:
“Az 1974-1975-ben született – ezt a kifejezést kell használnunk – Ajkán látható Gea c. szobra R. Kiss Lenke munkásságának egyik. főműve. Kicsoda ez a Gea /Gaia/? A görög mitológiában a Föld istenasszonya. Az Ég urának, Uránosnak a felesége. Ő az anyja a titánoknak... És Gea az anyja a gigászoknak is... De Gea az anyja a föld anyaghoz kötött más szörnyeinek ugyanakkor a világ rendjét őrző Themisnek is... Gea a Földanya, akinek lényéhez nemcsak a termékenység kapcsolódik, hanem a halál is, hisz ő fogadja vissza a földbe a halottakat. A magyar nyelv anyaföld kifejezése így utal erre a kettős szerepre: a föld termékenységéből fakad a táplálók, az élet, s beléje tér vissza a halál révén minden élőlény. Gyümölcsökből és virágokból mutattak be neki áldozatot, ruhája ölében felhalmozott gyümölccsel is ábrázolták. Lénye tehát ellentétekből áll, kérdés, mit ragadott meg belőle a művészet eszközeivel R. Kiss Lenke, a szobrász?
R. Kiss Lenke önmaga lényével jutott volna ellentétbe, ha Gea pusztító, csak halált hozó vonásait ragadta volna meg. Hisz végül a Halál nem lezárása az Életnek, a Létnek, mert a holt helyébe élők lépnek. Nemcsak a halál győz az élet fölött, hanem az Élet is a Halál fölött. Ezt a halál fölött győzedelmeskedő, az élet örömeit kínáló, a Lét maradandóságát szépséggel hirdető, megtestesítő Geát formálta istennővé R. Kiss Lenke úgy, hogy az anyaisten dúsan fénylő testét, keblét, hasát, combját földi növényi keretbe ágyazta. A művész Geát a Földből bányászta ki, a felesleges követ távolította el róla, hogy kibontsa a maga teljes erejében és szépségében. Benne maradt a Természetben, mégis él, lélegzik, szendereg. Eggyé válik a Földdel és el is válik tőle. Az Élet anyjaként fekszik az anyaföldbe ágyazva, s mégis kiemelkedve belőle: vágyat keltően és vágyat csillapítóan. Kifejezi az anyaság rendíthetetlen nyugalmát és az emberi létbe vetett hit biztonságát, a minden gyűlölködés, harc, háború fölött diadalmaskodó, változhatatlan szeretetet, amely azonos e,nberiséget fönntartó, újrateremtő életösztönnel. (...)
Fölemelt fejének zárt szemei, lányos arca szelídséget áraszt, akihez ezért csak himnikus tisztasággal lehet közelíteni. Egy világot ölel magába, a Létet magát és sugározza vissza e növényi környezetben fekvő gyönyörű alak, amelyhez fogható szépséges szobrot a még oly gazdag magyar szobrászművészet is csak keveset mutat fel. Amikor egy szép álom öltözik testbe, a termékenység istennője e maga sugárzó, boldogító szépségével, lénye egész gazdagságával emeli magasba halandó gyermekeit, a Föld fiait, akik megbűvölve csodálják ezt a nem jászolban, nem királyi pompában, hanem a természet isteni környezetében szendergő, lázba hozóan gyönyörködtető alakot.”^[1]
A sors pedig ismétli magát. A páratlan alkotás első áthelyezését egy parkoló igénye "indokolta".^[1] Most, újabb kálváriáját egy étteremhez tartozó új építésű parkoló miatt szenvedte el.^[3]

---