Győrben, a katolikus templom tér felé néző kerítésrésze mögött egy Szentháromság-oszlop áll. A megformálás az ún. "kegyelem trónusa", ahol "az Atyaisten a kereszten tartja a halott Krisztust, alattuk lebeg a Szentlélek galambja. ^[1]
A templom építésének körülményeiről fennmaradt történet szerint Győr fekvése mély, így sok problémát okoztak az árvizek, a kolera- és pestisjárványok tizedelték az itt élőket. Ennek köszönhetően előbb felépült itt egy kis kápolna, amit Szent Rozália tiszteletére szenteltek. Helyén építették fel a mai, bár az idők során átalakított templomot, ami 1712-ben készült el Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére.^[2] "Együtt volt" így a rendszerint együtt is ábrázolt három legismertebb pestis szent.
Az oszlop később készült, mint a templom, ahogy írják, "az 1763-as földrengés után", vagyis megközelítően egy fél évszázad elteltével. A Szentháromság jelenetét itt domborművek egészítik ki, amik részint Jézus életére (hátul jelen van például József is), másrészt a pestisre utalnak.
A Magyar Kurír egy cikke említi az egyik domborművet, amit sajnos, a legkevésbé tudtam megközelíteni, a sűrű tűlevelű miatt a jelenet háttérbe került és életlen lett. A jelenetben együtt szerepel a három pestis szent, Szent Sebestyén és Szent Rókus közreveszik a barlangban fekvő Szent Rozáliát.
A cikk leírja a hármas együttes ábrázolásának kialakulása előtörténetét, amit ajánlok olvasásra, A "barokk Győrben" a továbbiakban jellemzően együtt mutatják őket: "A három szent a későbbiekben szinte mindig együtt szerepel, mint például az 1763-as földrengés után Győr-Szigetben emelt Szentháromság-oszlop domborművén vagy a székesegyház főapszisának külső oldalához ragasztott, mára már eltűnt nyitott kápolnában, amelyet talán az 1713-as nagy járvány idején alapítottak. Rozália azonban itt nem égi dicsőségben, megkoronázva látható, hanem legendájára utalva remetesége helyszínén, egy sziklás barlangban fekszik romlatlan holtteste. Ez vált azután ábrázolása legelterjedtebb típusává, így tűnik fel a Széchenyi téri Mária-oszlopon (1686) a védőszentek között, vagy éppen a Kazinczy utcai Rozália-ház zárterkélyén (1740-es évek), ahol a ház lakóit védelmezte a döghalál ellen..."^[3]

---