Boldogasszony - Fertőboldogasszony, németül Frauenkirchen.
A Nagyboldogasszonynak szentelt, búcsújáró-plébániatemplomáról nevezték el.
A trianoni békediktátumig Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott.^[1]

A település egykori határában egy égbetörően magas, szőlőindás díszítésű korinthoszi fejezetű oszlopon a szinte aggastyánként ábrázolt Szent József karjában tartja a gyermek Jézust.
Jézus nevelőapját az Igaz ember jelzővel említi a Szentírás. (https://szentiras.hu/KNB/Mt1,18-25)
Ács volt a hagyomány szerint. Bár héberül a foglalkozására vonatkozó naggar szó tanult embert is jelenthet. Egyes kutatások szerint ez tűnik valószínűbbnek, hiszen e nélkül, Jézus gyermekkorában nem beszélhetett volna a zsinagógában.^[2]
Jézus nevelőapja ruházatát öv fogja össze, vállán egyik attribútuma, a szekerce, az asztalosok szerszáma látható.
A X. század óta ünnepe március 19. „Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.”^[3]
„Védőszentjüknek tekintik Szent Józsefet az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsósok, kádárok, tímárok; jegyesek, ifjú házasok, családok, árvák, haldoklók. Segítségét kérik házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek esetén. A 19. századtól Szent József a papnövendékek és a szerzetesek, a 20. század óta a munkásság védőszentje.”^[4]
Talapzatának részben olvasható felirata: „R. N. V. 1711”

---