Ez egy előre tervezett szobor és én olvastam is róla, amikor Józsefváros önkormányzata döntött a kezdeményezés támogatásáról.^[1] De hol van már az idei május, amikor ráadásul a hírlevélben pontos időpont megjelölés nincs. Így egy Fb-csoport lelkes Kolodko-rajongói által kellett megtudnom, az állíttató, hogy a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyerekekért Fb-oldalán kedves beharangozó képek (a szurikáta különböző helyszíneken bukkant fel Budapesten) jelentek meg a "közeledő vasárnapról", amikor megtalálja végső otthonát. Mondhatom, lázban ég az ország, nagy a készülődés a miniszobor begyűjtésére!
Mivel további érdemi infó nem jött, viszonylag hosszú várakozás után a saját módszereim szerint léptem. Így jutottam el egy blogbejegyzéshez, ill. újra felfedeztem a Józsefváros hírét, ahol viszont a hely pontosan le van írva. Így aztán elég sok mindent lehetett tudni, azt is, hogy az alkalmat az inzulin felfedezésének 100. évfordulója adta és a tervezett hely az I. számú Gyermekgyógyászati Klinika (az alapítvány szakmai támogatója) kerítése.^[1][3]
Az ígért bejegyzés a miniszobor végső helyéről az alapítvány információs felületein sajnos, nem jelent meg. Aztán én úgy gondoltam, a mostani őszi időben a szobor elhelyezésének du. 4-ig meg kell, történnie. Így odamentem (akkor is, ha holnap megint csaknem ugyanoda visz az utam). Azt nem tudom, talán elsőre elmehettem mellette, de amikor visszasétáltam, feltűnt a pirinyó szobor a kerítés tövében. Nem én voltam az első felfedező, mert jóindulatú emberek már néhány gesztenyét helyeztek el mellette – nyilván az éhenhalás megelőzésére – bár én olvastam a Wikipédián, a kis szurikáták első elemózsiája a tej, de utána megölt skorpiót kapnak, hogy kedvet kapjanak a vadászatra.
Az alapítvány honlapján kaptam választ arra a jogos kérdésre, miért választották a szurikátát "névadónak": "A szurikáta névvel két dolgot szerettünk volna kifejezni. A névben benne van a szuri szó, hiszen a tűszúrások hozzátartoznak a diabéteszes gyermekek mindennapjaihoz. A szurikáták pedig olyan állatok, akik kolóniában élnek, ahol a létezés alapja a közösség..."^[3]
Megszületett tehát a kis szurikáta, hátizsákkal felszerelve áll a gyermekkórház kerítése mellett. Fotózás közben nem győztem csodálni a kis pofáját, ami minden szögből mást mutatott. Van, hogy kicsit málé, bizonyos szögből talán megfáradt, vagy félénk, de leginkább kíváncsi, mint ahogy azt látni szoktuk. Elmondható viszont, hogy az "ügy" igazán jó "reklámot" kapott, sokan figyeltek már fel az alapítványra, a beteg gyerekekre, arra az életmódra, fegyelemre, amire kényszerülnek kicsi koruktól kezdve, talán egész életükre.
-----
Ma találtam (a felállítás másnapján) az alapítvány honlapján egy összefoglalót a szoborról. Szerepel az ok, az "idea", természetesen részletesen a diabéteszes gyermekek életmódja (egyáltalán felvilágosítás, hogyan alakul ki, hogy vehetjük észre) és a legfontosabb, Kolodko Mihály adományként készítette a kis szobrot. Akit érdekel, megnézheti a szokásos Kolodko-filmet a szobor készítéséről, de halljuk a hangját is... mert nem akar, nem szokott beszélni. Olvashatod, láthatod itt: https://szurikataalapitvany.hu/media/kolodko-szurikata-szobra-a-diabeteszes-gyermekekert-gyermekeknek/?fbclid=IwAR2H-SuJwHS8LRFjDhZJGXvNi-OcIDNtUtWNpYPn6W1G9xSalaoqbYD5irk

---