1954. november 24-e nagy nap volt az akkori Sztálinváros életében. Aznap nyitotta meg kapuit a dinamikusan épülő szocialista iparváros Arany Csillag nevű szállodája és étterme. Korának egyik legmodernebb szállodája volt, a háromemeletes szocreál épületben 96 szobában fogadták a vendégeket.^[1]

A szálló díszítésére a Sztálin Vasmű igazgatósága egy gobelint rendelt, melyet Pekáry István festőművész tervezett. A dunaújvárosi elhelyezést megelőzően Budapesten, a Váci utcai Csók István Galériában állították ki egyetlen művészeti alkotásként, melyről több akkori újság is cikkezett.^[2]

"A mecénás, aki ezúttal a négy és fél négyzetméteres, tégla alakú szövött falkárpitot megrendelte: a sztálinvárosi Sztálin Vasmű igazgatósága. A hely, ahová kerül, nem fejedelmi, főúri, vagy főpapi kastély, környezete nem nagystílű udvari élet, hanem a sztálinvárosi Arany Csillag Szálló meghitt olvasószobája.

„Magyarország népművészete“ - ezt a feliratot olvashatjuk a Pekáry István tervezte eleven, friss színekben ékeskedő gobelin bal felső sarkában. Tulajdonképpen egy néprajzi térkép szövött kárpitban való megoldása volt a feladat, melyet Pekáry István több évtizedes festői és néprajzi tudásának fölényes vértezetében, rajzának és előadásmódjának jellegzetes bájával oldott meg. Az élet derűje, mosolya, artisztikuma árad ebből a falkárpitból, melyet még változatosabbá, elevenebbé tesz az, hogy Pekáry az emberi alakokon kívül az egyes vidékek évszázados hagyományú néprajzi termékeit is felsorakoztatja. A gobelin mindezek ellenére mégsem zsúfolt, remekül áttekinthető s minden részlet újabb és újabb meglepetés, melyben sokáig elgyönyörködhet a szem.

A legújabb magyar gobelinnek van még egy nevezetessége. A Képzőművészeti Alap iparművészeti vállalatának nemrég alapított Hungária nevű gobelin-szövő műhelye szőtte, a műhely első munkája ez, de egyáltalán nem viseli magán az „első művek” fogyatékosságait. Két, nagy-gyakorlatú, művészi érzékű szövőnő, Ungár Klára és Tujner Gitta érdeme a technikai kivitelezés, a finom, apró láncszemű, sűrű textúrából szőtt gobelin, melyen nagy hozzáértéssel adták vissza a karton közvetlenségét, mai szellemet lehelő tartalmát, s az árnyékoló színcsíkokkal lágy átmenetű, egységes hangú, pompás, dekoratív hatást értekei."^[3]

A rendszerváltás során 1990-ben a szálloda akkori igazgatója kereste fel a helyi múzeumot és megvásárlásra kínálta fel a 2,6*1,4 méter méretű - feltehetően akkor már évek óta a szálloda pincéjében porosodó - gobelint. A múzeumnak azonban nem állt rendelkezésére egyből a felbecsült százezer forintos érték. Mind a székesfehérvári múzeum igazgatója, mind a dunaújvárosi tanács hozzájárult a ritkaságnak számító műalkotás városban maradásához. Így került a helyi múzeum birtokába Pekáry István gobelinje a 90-es évek elején.^[4][5]

Az alkotás védett (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 60818).^[6]

---