A Facebook-on villant fel több fénykép között az életfa képe – Ajka kincsei... Lényegében igen kevés információval, Csengeri út. Távoli ismeretlenként nehéz volt (ez az út hosszú, Bódé felé vezet és ott egy körforgalom...). Aztán jött a találkozás, a buszmegállóban egy hölgyet kérdeztem akkori utam céljáról, aki nagyon készségesen segített. Rövid út, rövid beszélgetés, kiderült, az Ajkai Képzőművészeti bizottság (?) tagja. Alternatív, az életfához vezető útvonalterveket is kaptam, ami csak egy következő útba fért bele.

Itthon, keresve derült ki, a szoborállítás apropója Bodaj Ajkához történő csatlakozásának 70. évfordulója, bár a középpontban mégis egy újabb kori önállósodás áll, mivel a városrész "2002-ben jelképesen visszakapta a kulcsát". Azóta pedig nagy lépésekkel megindult és halad a fejlődés, miközben további teendők sorakoznak. A "helyi közösségben rejlő erőt" igyekeznek kihasználni. A polgármester ötlete és megbízása nyomán készült el az életfa.^[1][2]

A két alkotó nevében Kapolcsi Kovács Csaba beszélt a "megtisztelő feladatról", az alkotásról: "A fa jelképezi, hogy mindannyian a természet szülöttei vagyunk, onnan érkeztünk, oda térünk vissza és onnan kapjuk a kincseinket, amelyekkel jól vagy rosszul gazdálkodunk. A szív alak, a fa szerkezete Csabától származik, a gyümölcsök, amikben üvegszemek vannak, Miklóstól származik. A fában női alakok is el vannak rejtve, azok a tündérek, akik Csabának segítettek."^[1]

A másik forrás aranyalmát említ (almafának nevezi az alkotást). "...arra utal, hogy egykor Bódé volt a térség éléskamrája, ma pedig ott működik a Bolgárkert, amely viszi tovább a hagyományokat."^[3] A fa tetején lévő szélfotó nem más, mint egy sárkány, ő vigyáz a gyümölcsre. ". Ebben a cikkben, ami az alkotás előzetes bemutatása kapcsán íródott, különböző információk olvashatók az életfa anyagáról, méreteiről, a munkamegosztásról.^[3]

---