Ez év nyarán is megrendezésre került – a távlatokban tervezett hagyomány megvalósítása tükrében – a Káli Art-Park kortárs alkotásainak válogatása és bemutatója Köveskálon. A huszonhat benevezett pályamű közül közül idén is tizenhármat válogattak ki, ezeket állították fel a szoborparkban. Az egyedülálló kezdeményezés alapgondolatát többször leírtam az elmúlt évi sorozat műlapjain, ami nem változott. Ajánlom a forrásnál jelölt honlapot ^[1] és a tavalyi műlapok gyűjteményét.
Kisebb változások azért vannak, így pl. a szoborparkot, szabadon meg lehet közelíteni, külön telekrészen helyezték el. A háttérben – még ettől is elválasztva áll a tavalyi nyertes alkotás. Az idei – véleményem szerint joggal győztes alkotást várja, amit már bemutattam, a Vízszint címet viseli.
Kicsit sajnálom, de a honlap idén valamivel kevesebb információt nyújt és a Fb-posztok is csak ritkán egészítik ki igazán az elérhető anyagot. A kiválogatott tizenhármak a mai kortárs művészeti stílusok sokszínűségéről mutatnak meggyőző képet – bizonyítják művészeink tehetségét.
Új viszont, hogy a park nem csak, hogy nyitva áll az őszi-téli hónapokban is, hanem borvacsorával "megkoronázott" tárlatvezetésekkel csábítják az érdeklődőket. Ennek kapcsán újabb bemutatások is megjelennek az Fb-oldalon.^[2]
Az egyes alkotások kapcsán rövid ismertetők jelennek meg a szervezők honlapján. Itt írják, az alkotás egyhangúan hozott döntés eredményeként került a kiállítás anyagába.^[3]
Az alkotó művéről: "Semmi-sehol című szobrom (120x30x30 cm) hegesztett vaslemezből készült, felületét rozsdásítással kezeltem. A rozsda a vas legtermészetesebb patinája, továbbá tartalmi szerepe is van, mivel hangsúlyosabbá teszi a magára hagyatottság érzését, melyet a magányosan álló, épületre emlékeztető oszlop jelképez. A tömbszerű forma két nézete zárt, a másik két irányból egy lépcső és egy falakkal három oldalról határolt belső tér látható. Az oszlopon megjelenő lépcső az egykori építményre és emberi jelenlétre utal, ám e jelenlét elmúlásával funkcióját vesztette. Bár az oszlop belsejében falakkal körülhatárolt üres térhez kapcsolódik, tulajdonképpen nem vezet sehonnan sehová. A szobor rendelkezik egy olyan jelentésréteggel is, mely az ember egzisztenciális kérdéseire, valamint a művész és a művészet társadalomban betöltött helyzetére nézve mozdíthat elő reflexiót." Picit máshogy, picit többet ld. a videón.^[4]

---