Szobrot állítottak a magyar születésű, bár itthon kevésbé ismert világhírű fotós, André Kertész tiszteletére Szigetbecsén. Kertész gyermekkorában nyarait töltötte itt, erősen kötődött a községhez. Emlékét őrzi a nevét viselő, 1987-ben alapított emlékmúzeum, ahol néhány személyes tárgyán kívül az a 120 fotó látható, amit Kertész saját maga állított össze a település részére.^[1][2]
Az avatás meghívója a kapcsolódó linken látható, köszönöm Gabinak.
"André Kertész (1894-1985) egyike azoknak a magyaroknak, akik a nagyvilágban sokkal híresebbek, mint itthon. A 20. századi fotóművészet egyik legnagyobb alakja számára Szigetbecse jelentette a fiatalon otthagyott Magyarországot, mert gyermekkora boldog nyarait itt, Szigetbecsén töltötte nagybátyjánál. Őrizzük emlékét, hirdetjük nagyságát."^[2]
A szobrot Szigetbecse önkormányzata és a Szigetbecsei Német Nemzetiségi Önkormányzat felkérésére Zsin Judit készítette.^[3]
A fotográfus így vallott a községhez való kötődéséről: „Becse sem a rokonok miatt lett fontos és meghatározó, hanem mert olyan közel kerülhettem a természethez és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen.”^[3]
André Keretész munkássága szerteágazó. Adódik ez egyrészt életútjából, hiszen bejárta a világot, de ő az, aki az első világháború idején, ahol önkéntesként harcolt, egyedülálló fényképeket készített, Így lett az "egyetemes fotótörténet egyik legnagyobb alakja...".
Fotói New Yorkba kerültek (itt hunyt el), de egy elmúlt évi cikk szerint a magyar állam az 1925 előtti (Párizsba történt emigrációját megelőzően) készült képeit megvásárolta, azok a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. (Ez a cikk részletes áttekintést ad André Kertész életútjáról, érdemes elolvasni.)^[4]
Egyik legismertebb fényképét, ami a Szatirikus táncosnő címet viseli (máshogy: Groteszk táncosnő) a Magyar fotográfia folyóirat is közölte 1928-ban. Ez a kép igen sok fotóművészt ihletett meg azóta. A bejegyzésből képet nyerhetünk a fotográfus munkamódszeréről, a fotó készítése menetéről. Az említett cikk így írt róla: „Kertész Andrást itthon alig ismerik, holott Párizsban már jónevû modern fotográfus, akinek merész elgondolású és ízig-vérig korunk szellemében elgondolt képeit gyakran láthatjuk külföldi képes folyóiratok oldalain. Idecsatolt felvétele egyik legsikerültebb munkája. A térdprobléma rendkívül érdekes megoldása a felülrõl való látással kiegyensúlyozva...”^[5]

---