„Krisztus feltámada / mind ő nagy kínjából. / Ezen mi is örüljünk, / Krisztus legyen reményünk,/ kirjelejszon!
Ó, kegyes Mária, / mennyei szép rózsa, / kérjed, hogy szent szülötted / üdvözítse lelkünket, / kirjelejszon!”^[1]

Az Utolsó vacsora tiszteletére 1890-ben szentelt templom kegyura herceg Esterházy Pál volt.^[2]
A kapu fölötti domborművön azt a jelenetet látjuk, amint a három Mária belép a sírboltba, de Krisztus helyett egy angyalt találnak ott, aki hírül adta Krisztus feltámadását.

„Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Azt kérdezték egymástól: »Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?« …”^[3][4]
Az angyal kézmozdulata az üres sírra, a leplekre és az égre mutat, a feltámadt Krisztusra utalva. Szent Márk evangélista ezt így írta meg:
„Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. De az így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.« Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.^[3]

„Mond az angyal: „Mit féltek? Vajon kitől rettegtek?
Tudom, hogy kit kerestek, de már itt nem lelitek.
Mert már Ő föltámadott, amint rég megmondatott.
Jertek ide, lássátok, hogy nincs itt már Uratok!

Mondjátok mindnyájuknak, az Ő tanítványainak,
hogy majd Galileában meglátják valójában!”
Alleluja, dicsőség legyen Neked, Szent Fölség!
Alleluját éneklünk, vedd kedvesen Istenünk!”^[5]

---