A mohácsi Polgármesteri Hivatal munkatársai mondhatni igen szerencsés helyzetben vannak. Míg a városba érkező turistáknak évente egyszer adatik meg a lehetőség a busójárást megtekinteni, addig nekik szinte naponta a népszokás élményében lehet részük. Igaz, nem hús-vér álarcos emberek elevenednek meg előttük, hanem városuk szülőttjének, Bán István textilművész által tervezett "Busójárás" című színpompás és részletgazdag falikárpitja.

Ády már évek óta kérdezgeti tőlem, hogy mikor lépek végre a tettek mezejére és kapom lencsevégre egyik nagy kedvenc textilművészének mohácsi alkotását. Mindig csak toltam és toltam magam előtt, egészen mostanáig, amikor szembejött egy régi 1957-es Filmhíradó részlet a gobelinről és lendületet adott nekem: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13546

Pár hónappal később a Magyar Nemzet már a szövés alatt álló gobelinről tájékoztatta az olvasóközönséget:

"Az Iparművészeti Vállalat gobelinszövő műhelyében most felváltva öt szövőnő dolgozik Bán István nagyméretű, tizenhat négyzetméteres kartonjának színes szálakban való megvalósításán. A színes fonalak a karton pontos rajzát követik, s a gyakorlott ujjak munkája nyomán kibontakoznak a formák, a ragyogó színek és fokról fokra az egész nagy gobelinkép, amely egy vidám, groteszkbe hajló, hazánk más táján ismeretlen, sajátos mohácsi népi hagyományt és játékot ábrázol. Bán István Mohácsra való, szülőhelyének színes, mulatságos farsangi játéka gyermekkorának egyik legnagyobb élménye. Busójárásnak hívják ezt a hagyományos, évenként ismétlődő mohácsi háromnapos felvonulást, amely a néphit szerint annak emlékére történik, hogy Mohács népének sikerült a rájuk törő török sereget egy nagyszerűen kiagyalt, furfangos ötlettel megfutamítani. Ijesztő, torz figurákat csináltak magukból, nadrágjukat szalmával tömték ki, fejükre félelmetes állatálarcokat húztak, buzogányokat és kereplőket vettek a kezükbe s iszonyú lármát csapva, csónakba szállva lecsaptak a török sátortáborra. Ezt a témát dolgozta föl Bán István gondos néprajzi tanulmányok alapján, mozgalmasan, eleven népi humorral, kilencvennél több figura meg mozgatásával. Szerepelnek itt az áttekinthető kompozíció színes forgatagában szakállas, turbános törökök, tevén vágtatva, lovasok, fantasztikus állatfejű figurák. A gobelin jobboldalán Mohács stilizált, meseszerű képét látjuk, s egy gyülekező, harcra kész álarcos csoportot, középen a Duna vizén csónakokban átkelő busókat, akik közül már néhánynak sikerült partra szállniuk rettentő riadalmat keltve a törökök harci sátrai között.
...
A gobelin törvényszerűségeinek megfelelően Bán István az egész felületet megtöltötte a vidám téma mesehangulatát fokozó és kísérő dekoratív elemekkel. epizódfigurákkal, fűzfákkal és növényekkel, madarakkal és sok-sok apró kis virággal. A kompozíciót fönn írásszalag zárja le, amelyen ezt olvashatjuk: -"A pogányok pediglen szorongatva a magyarok által rájuk mért szörnyű ijedelemtől, nyomorultul futottaké"

De egyelőre mindezt csupán az előkészítő rajzon, vagyis a kartonon láthattuk, mert annak ellenére, hogy a gobelin nagyobb részét már megszőtték, a gobelinszövés adott technikai menete miatt a szövött kép csak akkor látható teljes egészében, ha már az utolsó öltés is megtörtént."^[1]

Bán István mohácsi születésű és régóta érett benne a gondolat hogyan is tudná szülővárosának népszokását művészileg megfogalmazni. Alaposan tanulmányozta mind a helyi, mind a fővárosi Nemzeti Múzeumban a Busójárással kapcsolatos feljegyzéseket, korabeli öltözeteket.^[2] A gobelin elkészültét követően a Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjának éttermét díszítette és "Diplôme d’Honneur”-ben részesült érte, mely révén nagy megbecsültségre és hírnévre tett szert a textilművész.

A jobb alsó sarokban látható BI monogram a tervező, Bán István szignója. Balra tőle egy másik monogram, melynek megfejtéséhez egy régi könyv segített hozzá. Az Iparművészeti Vállalat műhelyében szövött gobelineken a tervezőművész neve mellett 1973-ig a Hungarian Gobelin betűiből kialakított védjegy, monogram került elhelyezésre. 1974-ben megváltoztatták, ekkor már nem játszott szerepet a vállalat tervei között az exporttevékenység.^[3] Sajnos a könyvben erre a gobelinre vonatkozóan információkat nem találtam, a szövők nevei egyelőre az ismeretlenség homályába burkolóznak.

"Amikor Bán István növendék volt az Iparművészeti Főiskola textil tanszakán (1937-1941) a tantervben nem szerepelt a gobelinszövés, kárpittervezés oktatása. Főiskolai tanulmányainak befejeztével tanult meg szőni, hogy a kárpit esztétikai törvényeinek, és a szövés technikai szabályainak, lehetőségeinek ismeretében kárpitokat tervezhessen. Odaadó irányítója, lelkiismeretes művezetője volt szövőmesterek kezére bízott kartonjai kivitelezésének."^[3]

Köszönöm szépen a Polgármester Úrnak és munkatársainak a megtekintési és fotózási lehetőséget!

---