Szolnok tiszaligeti területén, a Tisza szolnoki a bal partján, az árvízvédelmi töltés kiszélesítésével kialakított kis téren található egy Szent Kristóf szobor. Ez a szobor egyike a 2022. március 22-én, a Víz Világnapján felavatott Vízügyi Emlékparkot díszítő négy faragott alkotásnak. A két és fél méter magas szobor alkotója Czupp Pál kunhegyesi fafaragó népi iparművész.

Az emlékparkban, a vízhez kötődő szentek szobraival és egy emlékoszloppal állítottak emléket az ezredforduló rekord súlyosságú tiszai árvizének, a 2000. évi tiszai árvíznek. A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság egykori szakaszmérnökségének helyén kialakított emlékpark létrehozását Dr. Hoffmann Imre (1956-2021), a Belügyminisztérium néhai közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára kezdeményezte.
„A Tisza belvárosi szakaszán, a bal parti árvízvédelmi töltés kiszélesítésével kialakított kis téren három, a vízhez kötődő szentet (Szent Lászlót, Szent Kristófot és Nepomuki Szent Jánost) ábrázoló szobor, távolabb egy emlékoszlop kapott helyet. A mintegy 2,5 méter magas alakokat, valamint a Tisza vízgyűjtőjének országait jelképező oszlopot Czupp Pál kunhegyesi fafaragó népi iparművész készítette. Az alkotásokat először a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya zsűrizte Hagyományos Mester Remek, illetve Hagyományos Míves Termék besorolást adva, majd pedig a Mank Nonprofit Kft. szakértői bizottsága minősítette azokat.”

„1999. március 22-én a Tisza azzal „ünnepelte” a víz világnapját, hogy először tetőzött a Mértékadó Árvízszint felett Szolnokon. Akkor a négy évtizede itt álló Szolnoki Szakaszmérnökséget a Tiszaligettel együtt sikerült megvédeni, de egy évvel később, az árvízi védekezés sikere már csak a Tiszaligetre és persze a Közép-Tiszára vonatkozott. A szakaszmérnökség víz alá került, és az ideiglenes védvonal az új park sövényének vonalában húzódott. A kár olyan mértékű volt, hogy az épületet újjá kellett építeni, de ez már nem itt, hanem a Tisza túlsó partján történt meg. Erre egy tábla is emlékeztet a támfalon – fűzte hozzá.” ^[1]

Szent Kristóf: „Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot: volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel keltek át. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat. Egy szegényes külsejű gyermek kérte a segítségét. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, csaknem a víz alá merült a súlya alatt, minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen, ahol a kisfiú azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, akinek szolgálni akartál.” (idézet a helyszínen lévő tablóról.)

---