Újra megrendezésre került – a távlatokban is a hagyományteremtés céljával született – Káli Art-Park, a kortárs alkotások válogatása, ill. bemutatója Köveskálon. A huszonhat benevezett pályamű közül, válogatás, zsűrizés után, idén is tizenhármat állították fel a szoborparkban. Az egyedülálló kezdeményezés alapgondolatát többször leírtam az elmúlt évi sorozat műlapjain, ez nem változott. Ajánlom a forrásnál jelölt honlapot ^[1] és a tavalyi műlapok gyűjteményét.
Kisebb változások vannak, így pl. a szoborparkot szabadon meg lehet közelíteni, külön telekrészen kapott helyet. A háttérben áll a tavalyi nyertes alkotás. Az idei győztes alkotást várja (őt már bemutattam, címe: Vízszint, ld. a műlapját).
Kicsit sajnálom, de a honlap idén valamivel kevesebb információt nyújt és a Fb-posztok is csak ritkán egészítik ki igazán az elérhető anyagot. A kiválogatott tizenhármak a mai kortárs művészeti stílusok sokszínűségéről mutatnak meggyőző képet – bizonyítják művészeink tehetségét.
Új viszont, hogy a park nem csak nyitva áll az őszi-téli hónapokban is, de borvacsorával "megkoronázott" tárlatvezetésekkel invitálják az érdeklődőket. Ennek kapcsán újabb bemutatások is megjelennek az Fb-oldalon.^[2]
Az alkotás "hivatalos bemutatása" igen szűkszavú: "A szobor a természet és az épített közeg viszonyára reflektál.
Budapestre költözésem után foglalkoztam ennek a két ellentétes fogalomnak egy munkában való megjelenésével."^[3]
Az uott. látható videóban a fiatal művész picit többet árul el, így azt is, hogy most éppen végzős a Képzőművészeti Egyetemen és megerősíti, hogy az alkotás korábban készült (évszámnak itt akadtam a nyomára: http://szalon.arnolfini.hu/abafay-deak-csillag-kolus-lajos-a-fem-fikcioja-avagy-a-haromdimenzioju-arnyek/ ).
Ez a vonal mégis továbbvisz. Nagy Dániel éppen végzős, de már pályája legelején kiállító művész volt, így ez az alkotása is több helyszínen fel-felbukkant (nem említve, hogy az előző évben szintén bejutott a tizenhárom legjobb közé AN-BAR című alkotásával – ld. a kapcsolt lapot is). Anyaga a kovácsolt vas.^[3]
Elmúlt évi kiállítás kapcsán alapos értékelést találtam Nagy Dániel művészetéről: "Nagy Dániel munkáira a töredékesség, a foszlányosság a jellemző, amely akarva-akaratlanul az időt és annak megkerülhetetlen, spontán munkáját juttathatja eszünkbe. A héjszerű, rétegesen felépülő struktúrák torzó jellege a hiány esztétikájával játszik, ahogy az olykor ember által készített tárgyakra, olykor természeti képződményekre emlékeztető absztrakt formák mintha az idő vasfoga által nyerték volna el végső formájukat. Figyelemre méltó teljesítmény, hogy Nagy Dániel munkái úgy érik el ezt a hatást, hogy közben nem érződik rajtuk semmi mesterségesség, csak a gondolat könnyed plasztikába ültetése..."^[4] És persze érdemes elolvasni a cikk "bevezetőjeként", az általánosabb témákkal kapcsolatos véleményt is, de a kiállítás három fiatal művész munkáiból állt össze, így a "kollégák" is megismerhetők innen.

---